Fogadjunk, hogy megmondom a nemzetiségüket!

Létezik, hogy egy fotóból meg tudom mondani a nemzetiségüket? Igaz lesz a ” fogadjunk, hogy megmondom a nemzetiségüket” cím, vagy felsülök vele?  Mi van, ha pusztán a ruházatukból, még inkább csakis egyedül a kötényükből kitalálom kik ők….

Elmondom, hogy lehetséges….

Mire gondolunk először, ha meglátjuk ezt a fotót? – Három hölgy jó pár évvel ez előttről.
No és másodjára? – Fura azért, hogy képesek csak úgy, vasalatlanul felvenni a fotózáshoz kötényüket. Nem? Azért ez nem volt szokás régen sem. Sőt – egykor, ha valakiről fotót készítettek az ünnepnek számított, ezért aztán kicsinosították hozzá magukat rendesen. Hisz nem volt minden háznál fényképezőgép, mobil meg éppen nem. Nem voltak az emberek hozzászokva a kattintáshoz…

A régiek öltözködéséhez alapvetően hozzátartozott a ez a felső ruházat, mármint a kötény, kötő, és még ki tudja, hány féle kép hívják.
A férfiak, és nők is használták egész nap, akár dolgoztak, akár mentek valahova.
Ünnepre persze mást, és más fajtát hordtak hétköznapi utcai viseletre.
No és valami nyűttebbet az otthoni teendőkre.

A hétköznapi kötény általában olcsó vászonból készült, esetleg kékfestőből, ami akkoriban szintén olcsó anyagnak számított.
Az ünnepi kötényeket azonban már nemesebb anyagból varrták, varratták, a svábok például az ünnepi, és “kimenő” kötényüket már rumburgi lenvászonból készítették. Ezeket először befestették feketére, vagy zöldes színűre, utána pedig egy hagyományos keverékkel kifényesítették.
Utána jött a szabás-varrás, majd mosás után szépen, élére hajtva mángorolták.
Ahhoz, hogy a lenvászon ilyen szép sima, hajtogatott legyen – sokat kellett dolgozni rajta, mert bizony ez az anyag mosás után nagyon csúnya, gyűrődött, vasalás, mángorlás nélkül szinte használhatatlan.Fogadjunk, hogy megmondom a nemzetiségüket!

Az új kötényt templomba, és csak nagy ünnepekre vették fel. Aztán ha már kezdett picit kopni, akkor mosáskor kékítővel áztatták, majd utána ismét mángorolták.
Ám ez már ünnepre alkalmatlan volt. Városba bemenetelre viszont még megfelelt.

A sváb kötény ünnepi viselet, de  mindennapi is volt.

Művészei voltak ennek a díszítésnek, a svábok régen ilyen kötényben jártak. És nem csak a svábok, mindenki a saját nemzetisége megszokott ruhadarabjait hordta, nem keveredtek a szokások, ízlések.

A sváb kötény díszítése az éles hajtogatás minta, most már tudjuk – senki, de senki más nem hordott ilyet.
Ugye, megmondtam, hogy megmondom milyen nemzetiségűek? 🙂

Ha tetszett a Fogadjunk, hogy megmondom a nemzetiségüket írás – és szívesen olvasnál hasonlókat, látogass el Retrográd oldalunkra! Ha régi receptek is érdekelnek, akkor a Retro receptek oldalunkon a helyed!

Fotó: Pinterest,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük