Nézd meg az anyját, vedd el a lányát

Lényegében majd mindenki ismeri ezt a mondás, ellenben legtöbben úgy tudják – külsőségekre vonatkozott ez a jótanács. Ha az anya formás még 40 körül, 4-5 gyermek után  is, akkor a lány is hasonlatos lesz.  – De régen nem ez volt a lényeg….                                                             Manapság már idejét múlt a háztűznéző, sokszor a választott szüleit sem ismeri az, aki együttélésre adja a fejét, hisz a házasság – általában – a közös élet többedik évében köttetik, amikor már gyermekvállalásban gondolkodnak, vagy akkor sem. Időközben ismerkednek meg a rokonokkal,  nincs az, hogy puhatolóznának. Így aztán ez a Nézd meg az anyját, vedd el a lányát “szlogen” kikerült a szemetesbe.

 

Egykor a családok sikerességét sokban az asszony milyensége határozta meg.

 

Nem véletlenül mondogatták a legénynek a többiek, s a szülők is: Nézd meg az anyját – vedd el a lányát….. Talpraesett, precíz, gondos, beosztó, jó munkabíró feleség körül virágzott a háztartás,  s az egész ház. Sikeres lett a család. Ha viszont az ifiasszony lusta, lompos, nagy pletykás, munkakerülő, vagy akár csak gyengécske lett – azt előbb-utóbb az egész család megérezte, nehézség nehézség hátán érkezett a házra, s lakóira.

Így aztán az esetleges hibákat, tévedéseket megpróbálták előre elkerülni, esélyt sem adni a balszerencsének.

E miatt volt a háztűznéző (ez már a következő kör, a szülők éleslátására hagyatkozva), és emiatt volt a jótanács: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát….

Hogy erre milyen lehetőségek voltak?  – Valójában rengeteg. Hogy milyen család tagja a lány úgy nagyjából a falu, városrész lakói közül mindenki tudta – akár csak a házról is. Rendben tartják, vagy elhanyagolják.

A ” Nézd meg az anyját – vedd el a lányát ” jótanács nem volt feltétlenül  szó szerint értelmezendő…

Tudták, hogy az apa élére rakja-e a vagyonkát, vagy inkább a kocsmát látogatja, s családja helyett a barátokkal tölti idejét. Anyját ruházatának, saját magának tisztaságáról rég “beosztályozták”. Tudták róla, hogy naphosszat pletykálkodik, vagy inkább a munkával foglalkozik, s azt is, ha fennhordta az orrát. Egyik sem volt jó ómen a házasságban, hisz közösségben kellett élni, és nem volt szükség rá, hogy a család a falu, vagy város nyelvére kerüljön.  Márpedig ha az anya olyan, amilyen, akkor a lányát is olyannak nevelte.

Ha egy lánynak az anyja léhűtő és lompos volt, megbízhatatlan – akkor a leány férjhezmenetele nehézkes lett.

Amikor ez mégsem volt így nagy ritkán,  idővel annak  is híre ment.

Ha valaki a határban dolgozott, vagy akár egy műhelyben a közelben általában a lány vitte az ételt a családfőnek. Mindenki tudta mit küldenek utána ennek, vagy annak, s azt is, hogy a külsőségekre adtak-e. Hogy az edény amiben az étel volt szép tiszta-e, vagy esetleg látszik rajta, hogy csak kiöblítik, hogy a kenyér, s minden hozzávaló hogy van becsomagolva, hogy a rongy, amibe a kezét törli tiszta-e minden nap, vagy már a kutya ételként rágná meg.

Az is sokat elárult, hogy aki az ételest vitte hogy volt felöltözve. Rendbe szedte-e magát, ha már kiment a házból, vagy úgy tartott apjához, ahogy az Isten megadta.

Ha az ebéd gyakorta elkésett, akkor tudták – rest a gazdasszony annál a háznál, mert képtelen elkészülni délre. Vagy pedig egyszerűen kétbalkezes, ügyetlen. Egyik sem jó ómen. S ha a gazdasszony olyan, akkor a lánya milyen lehet?

Ha egy fiú bejáratos lett választottja házába – ez az első csók után történt meg – nyitott szemmel járt-kelt. Jó pont volt, ha az asszonynép míg ott volt, addig is tett-vett, megkínálták ezzel-azzal, de nem csak üldögéltek egész idő alatt, hanem látszott rajtuk hogy van dolog, nem lehet órákat üldögélni, serénykedni kell.

Jó pont volt az is, ha ki lehetett látni az ablakon, ha nincs kilószámra pókháló, ha a kályha előtt nem áll a hamu, ha az asztalon patyolat az abrosz….

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

De a legbiztosabb módja a tisztaság, rendszeretés, odafigyelés bebizonyítására az volt, ha a legénynek módja volt egyszer sütés-főzés idején a leánynál elidőzni.

Ha ilyenkor a lakásban makulátlan tisztaság volt, ha a képződő szemetet azonnal takarították, kidobták, ha az ételhez csak tiszta kézzel nyúltak jó pont volt. Ha ételkészítéskor csak és kizárólag tényleg csak az ebéddel, vacsorával foglalkoztak – az is jó pontnak számított.

Ha az asszonyok sütés-főzés közben kendőben, kötényben serénykedtek – az szinte kötelező volt.

Kötelezőbbnél is fontosabb volt viszont, hogy sütéshez külön kendőt, s külön kötényt – nem a mindennaposat – használjanak. Gyűrűt levéve az ujjról, tiszta körmökkel álljanak neki a munkának, álljanak oda a nyújtódeszka mellé.

És bizony ha az a bizonyos deszka tésztamaradványos volt, beleszáradt az illesztéseknél az előző, meg a fene tudja hányadik előző tészta is, akkor azzal a lánnyal jobb volt nem foglalkozni. Hisz ha gyúrás után minden alkalommal lesúrolták, lemosták volna a deszkát, akkor olyan szégyen nem eshetett volna meg, hogy régi tésztadarabokat szedjen ki az új gyúrás a repedésekből.  Aki ennyit nem volt képes elvégezni – arra nem lehetett számítani nagyobb dolgokban sem.

Úgyhogy az idősek, mikor a fiút a lányhoz “engedték” egyik jó tanácsuk mindig az volt: nézd meg a gyúródeszkát. Ha az patyolat, akkor jó asszony lesz a lányból.  Mindegy, hogy a tésztákat ő gyúrja-e, vagy az anyja.

Ha tetszett a Néz meg a lányát – vedd el a lányát írás, és szívesen olvasnál hasonlókat – nézz szét Retrográd oldalunkon! Amennyiben régi receptek is érdekelnek ajánlom Retro receptek oldalunkat!

Fotó: Fortepan / Schermann Ákos, Fortepan/Fortepan

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.