Mivel hizlalták régen a pulykát?

Ha a pulykát frissen vásároljuk egy napra tisztítottan jó hidegre tenni, mert omlósabb lesz. A bolti vételnél esélyesen erre nincs szükség, mert biztos hogy nem 1-2 napos vágásból ered.
Hatalmas jószág, és nem is mindennapos az előkészítése. Hogy mivel hizlalták régen a pulykát azt majd a cikk második felében közöljük.

 

Néhány jótanács, ha pulykát akarnánk sütni

Ha egy pulyka mellét, vagy combját egyben sütjük – nem árt, ha spékeljük – főleg ha kifejlett szárnyasról van szó. Kis lyukat vágunk a húson hegyes késsel, s abba tömködjük a szalonnát.

A másik, amire ügyelni kell, hogy az alsó combból az inakat el kell távolítani,
mert főzés-sütés közben ezek “összehúzzák” a húst. Kemények lesznek, problémás az étkezés, és nem is kívánatos.
Az eltávolítás menete a következő: a combon a láb felőli részen a bőrt és az inak végződését körbevágjuk a csontig, majd az inakat egyenként megfogjuk konyharuhával, harapófogóval, vagy laposfogóval – és erőteljesen meghúzzuk.

Egy nagy pulykánál nehéz elképzelni, hisz 8-10 kilósra – akár nagyobbra is – megnőhet, de a legfinomabb mégis egyben sütve.
No persze ehhez kemence kell, mert átlagos tűzhelybe nem fér bele.
Ellenben bébipulyka igen.
Kívülről jó alaposan be kell sózni, s a sóban benne is hagyják legalább egy órára, hogy átjárja.
Először nem árt párolni fedő alatt – persze ehhez méretes edények is kellenek. Ilyenkor vizet öntenek rá, s lefedik – legalább egy órán keresztül puhítják így.Mivel hizlalták régen a putykát
Utána leöntik forró zsírral, s berakják a kemencébe, vagy ha kisebb a sütőbe.
Gyakran kell locsolgatni, mert másképp kiszárad. És szép pirosra kell sütni, akkor biztosan jó lesz.
Egy nagyobb pulyka több órán keresztül sül, legalább 3-4 órát vesz igénybe.
Ha elkészült, akkor sütés után még egy időre hagyjuk pihenni.
Ritkán teszik egészben asztalra, mert ott már nehéz adagolni. A combokat levágjuk, két részre bontjuk legalább, sokszor a felsőt több felé is kell vágni.
Mellehúsát szintén levágják a csontról, és felszeletelik. De van, aki darabolja. Sőt olyan is van, aki evéskor nem is vágja, hanem szinte marcangolja.
Ízlések és pofonok….

És akkor végül is mivel hizlalták régen a pulykát?

Most hogy tudjuk hogy szokták elkészíteni az egybensült pulykát – következhet a lényeg: mivel hizlalták régen a pulykát.
Nem volt ez állandó dolog, a pulyka valahogy meghizlalta saját magát. Etetni is alig kellett, mert ezt a szárnyast az tartotta, akinek területe is volt hozzá. A pulykák egész nap kóboroltak, egyik földről a másik szántóföldre szaladtak, magvakkal, bogarakkal telerakták a zuzájukat, és jóllakottan tértek haza. Esetleg nasinak elfogyasztottak még pár marék kukoricát.
No de ha a gazdasszony karácsony tájékán valami nagyon finomat akart az asztalra tenni, akkor a pulykáknak nem kukoricával kedveskedett, hanem valami nagyon finommal, és mostanság nagyon drágával. Olyasmivel, ami egykor minden háznál fellelhető volt: dióbéllel.
Dióbéllel hizlalták egykoron a pulykát – s ettől bizony valami fantasztikusan finom lett, igazi ünnepi eledel, megismételhetetlen.

Ha tetszett a “Tudod, mivel hizlalták régen a pulykát – írás, és szívesen olvasnál hasonlókat, látogass el Retrográd oldalunkra. Amennyiben más régi receptek is érdekelnek ajánlhatom Retro receptek oldalunkat!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.