Miért “karikás” a karikás ostor?

Először is nézzük meg, miből készül a karikás ostor? A karikáshoz jó bőr kell. Tinóbőr, esetleg őz, vagy szarvas bőre.

Régen így készítették – gyanítom, hogy mai napig sok változás nincs e téren) :
A bőr szőrös oldalát bekenték mésszel, és így hagyták egy teljes napig.
Akkor aztán a szőrt letisztították róla.
Utána fél marék sót és fél marék timsót kevertek össze, s ezzel behintették a bőrt, majd összehajtogatták. Letették egy napra ismét állni.
Ezután egy sima fán addig húzgálták oldalra oldalra oda-vissza, míg meg nem „szikkadt” és ki nem simult. ekkor már lehetett is a karikásfonáshoz széjjelhasogatni.

Most nézzük meg hogy a karikás ostor fonása hogy történt!

Karikást fonták 4, 6, 8, 10, 12, sőt 16 ágból is. Páratlan ágból is lehet elvileg, de úgy csak akkor készítették, ha nagyon muszáj volt.
Egy karikásostor többféle fonásból áll. Ehhez a bőrt is másképp hasogatták.
Ha megnézünk egy karikást, akkor annak van nyele, és ostora.
Maga a nyele általában 12 hüvelyk hosszú volt, és konkrétan amit a kezükben tartottak az 4 hüvelyknyi volt.
Maga az ostor rész két szál szőrrel szerpentin-szerűen, ráhurkolva készült
A nyélnek a végén volt egy feje, ez szélesebb bőrszíjból volt.
Az ostornak is több része van, mint a fej, derék, has, és eleje. Az elején volt a csapószíj. Az egésznek olyan az alakja, mint a kígyóé. Ez azért fontos, mert ha nem kígyóalakú, akkor a pásztor saját magát csapná meg vele.
Hogy milyen lesz a karikás alakja az attól függ, hogy a hozzá való szíjat milyen vastagra vágták. Ezért volt fontos a hasogatás művelete. Ritkaság volt, hogy úgy sikerüljön hasogatni, hogy a teljes ostor egy szálból legyen, ép szálat adjon. De erre is meg volt a technika, pótszálat raktak bele.

Szerinted a nyél miből készült?

Tudni kell – egy városi ember azt gondolná, hogy az ostornyél fából van – az egész ostor a nyéllel együtt bőrből készült, különböző – négyes,hatos, nyolcas, tizes, tizenhatos – fonásokkal.
„Könnyű ez, csak tudni kell” – mondták a régi öregek….
A fonás után az ostor alakja négyszögletes lesz, de semmi gond – erre is van megoldás.. A fonás után vízbe tették és sima deszkán kezükkel, vagy deszkákkal kerekre hengerelték, simították.
Éppen olyanná vált ettől, mint a kígyó.
Régi időkben nagy ára volt egy ilyen ostornak, ma sem adják fillérekért.

S hogy miért “karikás” a karikás ostor?

Ennek egyszerű a magyarázata.
Van az ostor rész, meg a nyél. Az ostort valahogy rá kellett erősíteni a nyélre. Ez régen egy vaskarikával történet meg.
Hát ezért hívták karikásnak.

Ha tetszett az írás, és szívesen olvasnál hasonlókat, akkor nézz körül Retrográd oldalunkon! Amennyiben régi receptek is érdekelnek ajánlom Neked Retro receptek oldalunkat!

Fotó: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.