Imádta Hollywood,Hitler, Vorosilov….- magyar volt

Gaál Franciska, Silberspitz Franciska színésznő 1904. február 1-n született Budapesten Silberspitz Lipót és Pfeifer Regina hetedik lányaként. Ő volt a legkisebb. Későbbiekben erről mesélt is pár szót egy vele készült riportban, mely jelzi anyagi körülményeiket is.

Gaál Franciska gyerekként szüleivel„Borzasztó kínnal csináltam karriert. Iszonyú sokat gürcöltem, izzadtam, amíg végre lett belőlem valaki. Hisztérikának, bestiának kiáltottak ki, pedig csak azért verekedtem, amiben hittem. Még az ellenségeim is elismerik, hogy sokszor volt igazam, de a vizeslepedőt mindig rámhúzták … Életem nagy vágyát azonban elértem. Hat nővérem volt, és mindig én örököltem a kinőtt ruháikat. Elérhetetlen álom volt, hogy egyszer egyedül nekem csináltassanak ruhát. Ez a vágyam azóta teljesült.”

Milyen volt a kis Gaál Franciska, Silberspitz Franciska egyénisége?

Hogy aztán apjának vendéglője volt Budán, esetleg borkereskedő volt, vagy mészáros – teljességgel lényegtelen a történetben.
A kis Franciska nem igazán szeretett iskolába járni, problémái voltak. No nem az esze miatt. Már akkor is nagy egyéniség volt, s mint olyan sokkal nehezebb a sorba beállni.
Középiskolában például szerelmes lett magyar tanárába, akinek gyönyörű hajkoronája volt. Amúgy sem jeles tanulmányi eredménye ettől az egyoldalú szerelemtől leromlott a végletekig. Minden tárgyból bukásra áll, egyedül magyarból volt egyese – ami akkoriban a legjobb osztályzat volt.
Egyszer aztán a tanár kihívta a táblához, s közben leejtett a kezéből valamit. A tanár úr lehajolt a papírfecniért, és akkor bizony leesett az a csodálatos hajkorona. Egy világ omlott össze a kis Franciban, egy paróka volt ezek szerint szerelmének tárgya…. Év végére egyedül magyarból állt bukásra…..

Gaál Fraciska, a harmadik Latabár Kálmán fiatalon
Gaál Franciska, és jobbról a második Latabár Kálmán….

Befutott színésznőként változott, vagy már pályakezdőként is nagy egyéniség volt?

Mindig is megosztó, határozott egyéniség volt. Nem ijedt meg a saját árnyékától. Mindenkinek, és mindenhol meg merte mondani azt, amit gondolt. Dayka Margit szerint viszont – ha szakmai kérdésekben felemelte a szavát, vagy akár többet is megengedett magának – annak mindig valós oka volt. Fölöslegesen nem cirkuszolt. De az a kor nem a szabad vélemény nyilvánítás kora volt. Főleg egy nő részéről.
Még jóval 20 alatt volt, amikor berobbant a színésztársadalomba. Igazi naiva típusként, aki viszont ugyanúgy megállta a helyét – nagyon is –  komoly darabokban.
Környezetéből csak nagyon kevesen tudták, hogy krónikus álmatlanságban szenvedett, s ha reggel felé nagy nehezen elaludt, sokszor lehetetlen volt időben felébreszteni.

Fényből és árnyékból formálódott az élete. Ünnepelték hamvasan bájos és szélvész szerűen temperamentumos naiva-szerepléseiért, csibészes, sármos kölyök-alakításaiért. Közben éjszakákat vergődött át álmatlanul. Ennek volt a következménye, hogy  bárhová indult – képtelen volt pontosan érkezni. S bizony próbáról, felvételről órákat késni – hatalmas bűn volt. Nem csoda, ha a sikerek ellenére rengeteg színházban megfordult, mert előbb-utóbb mindegyikben betelt a pohár, s  meg kell vallani – nem csak késései miatt.

Voltak ügyei, melyhez esélyesen hozzájárult a kialvatlanság is, hisz ha az ember nem tud rendesen pihenni esélyesen morcosabb lesz egy idő után az átlagtól. Meg hát egy ismert ember jó dolog kikezdeni, egyből ismertté válhat az ember. Ismerős ez a jelen időből is. Nem?

Hogy lett Gaál Franciska Silberspitz Franciska? Hogy történt a névváltoztatás?

De térjünk vissza főiskolás időszakára, mert hogy megfordult ott is. Tanára – Gál Gyula színész, színműíró volt. A tanár úr így emlékezett rá: “„Volt egy tündéri növendék. A megtestesült báj, kedvesség, tehetség. Egyúttal azonban – hogy finom legyek – szemtelen is volt a kicsike. A neve is meglehetősen furcsa volt: Silberspitznek hívták. Inkább kedélyesen, mint eréllyel próbálok a növendékeimre hatni. Ennél a kisasszonynál például azt találtam ki, hogy mindig másként mondtam a nevét: Silberstein, Silberkrantz, Silberblau stb. Mindig kijavított . Tanár úr kérem, spitz. Egyszer azután alaposan megtréfált. Amikor Silbemágel kisasszonynak neveztem így szólt: Tanár úr, kérem, mától kezdve nem is Silberspitz, hanem Gaál… Azt értem el a tréfákkal, hogy utánam  választotta a művésznevét.”

Gaál Franciska Lukács Pállal
Gaál Franciska a későbbi Oscar-díjas Lukács Pállal

Nem lehetett tehetségtelen, ha azt nézzük – 18 évesen első igazi nagy sikerét Molnár Ferenc Ibolya c. darabjában aratta, melynek szerepét Molnár kifejezetten neki írta. A közönség imádra, a kollágék zöme nem annyira. Voltak ugyanis sztárallúrjei, de egy biztos – tehetség volt a szó nemes értelmében.
A főiskolát ott kellett hagynia, nem tehetségtelensége miatt, hanem késései tették be a kaput. Ezután egy-két színházban megfordult beugróként. Második ilyen eset után a közönség tombolva ünnepelte. Jó kezdés. Nem? Felnőttkora hajnalán….

 

 

Pályatársai, közeli ismerősei hogy emlékeztek rá?

Dayka Margit mondta róla – “Ezzel a tüneményes színésznővel, a naiva típusának megteremtőjével, de legalábbis ideális megtestesítőjével nagyon sok bajuk volt akkoriban a pesti színházaknak, nem utolsósorban a Vígszínháznak. Szerintük fegyelmezhetetlen volt Franci, valóságos fenegyerek. Egyébként is híres volt erről az oldaláról, de valamelyest a lényéhez is hozzátartozott, hiszen csibésszerepeket előszeretettel játszattak vele. Csupa temperamentum volt. Viszont üdén és elragadóan lányos is tudott lenni.

— Eredetileg ezt a Vicaszerepet is Francinak írták. Szentül meg is voltam győződve, hogy azért hoztak fel engem Szegedről, hogy kicsit megfékezzék és megleckéztessék őt, letörjék egyeduralmi beképzeltségét.

Már Pestre érkezésem előtt igyekeztek felszítani benne a féltékenységet ellenem. Szinte fenyegetőztek a nevemmel, csak sokat ugrálj, majd jön a kis Dajka Szegedről. Franci el is jött egyszer Szegedre megnézni engem. Egy biztos: kettőnket nem sikerült egymás ellen ugrasztani. Játszottam is vele később a Víg színpadán, a Matyika színésznő szeretne lenni című gyenge darabban. Kétségtelenül sokat megengedett magának. Csortos például ott tudott lenni tízre a próbákon, Franci viszont nemegyszer délre jött. De amikor próbálni kezdett, egyszerre felgyorsult minden, s azonnal nyilvánvalóvá lett eleven fogékonysága, átütő tehetsége. És a próbák magyarázattal szolgáltak nekem arra is, hogy habár a közönség kedvence volt, miért nem dolgoztak vele szívesen a direktorok és a rendezők. Mert kritizálni merészelte őket nyíltan, sőt szenvedélyesen. És amennyire én megítéltem, mindig jogosan. Ha Franci művészi, szakmai kérdésekben összeszólalkozott valakivel, neki volt igaza. S volt még valami, ami mentette rapszodikus természetét: betegesen rossz alvó volt.

És Dayka Margit folytatta a visszaemlékezést…

Az én ismeretem szerint is igen különös, összetett módon volt szeretetre méltó alakja Gaál Franciska a színi- és filmvilágnak. A harmincas években világsztár lett Bécsben, Berlinben, Hollywoodban. Filmjei a Szovjetunióba is eljutottak. Egy 1945 augusztusában megjelent interjújában mondta el: „Óriási élményt jelentett számomra, amikor a szovjet felszabadító csapatok tagjai felismertek, sőt egyszer a balatoni országúton leállították a páncélosok sorát, s egy orosz katonákból álló rögtönzött kórus elénekelte nekem Péter című filmem Brodszky-tangóját.” Gaál Franciska szavait hitelesíti, hogy még 1945-ben meghívták Moszkvába, ahol a legnépszerűbb filmszínésznőként ünnepelték….”

Úgy hírlik – Gaál Franciska, Silberspitz Franciska – összeférhetetlen egyéniség volt. Valóban?

Gaál FranciskaHogy  milyen bűnei voltak a korabeli lapok alapján a még viszonylag kezdő színésznőnek?

“Nézzük sorban:  (Idézet egy korabeli újságból)

  • Gál Franci magából kikelve rontott be Haboz Imre igazgató irodájába, és azt követelte, hogy bontsák fel a szerződését, mert ő „ezekkel“ nem tud játszani. Roboz kivette az íróasztalfiókból a szerződést és összetépte. „Voilá!“
  • Gál Franci áttért az operettre és az első próbákon megevett egy karmestert. Szegény jó Vincse Zsigát kikergette a zenekarból.
  •  Vincse Zsigmond helyébe beűlt a komponista: Ábrahám Pál. Egy próba simán folyt le. A következőn: Gál Franci az Ábrahám fejéhez vágott egy vázát. Nem az Ábrahám feje tört össze, csak a váza.
  • Gál Franci áttért a Király Színházba. Ott is a karmesterrel volt baja legelsősorban. Olyan kíméletlen patáliát csapott és olyan kegyetlen szavakat vágott Békeffi karmester fejéhez, hogy az letette a karmesteri pálcát. Lázár Ödön igazgató erre azonnali hatállyal elbocsátotta Békeffit, aki ebből kifolyólag kenyér nélkül maradt.
  • Az „Ida regénye“ egyik előadásán olyan dühbe gurult azon, hogy a tisztítóban rosszul varrták fel a ruhája gallérját, hogy  ollóval darabokra vágja a színház tulajdonát képező  jelmezt. (Ez a történet valójában a Belvárosi Színházas – Somlay-s probléma. Tehát egy ügyből kettőt csináltak)

  • Az Andrássy úti Színház egyik próbáján úgy megsértette a partnerét, Ráday Imrét, hogy az nem akart vele föllépni. A művésznőnek végül is bocsánatot kellett kérnie.
  • A Belvárosi Színházban előadás közben gorombán nekitámadt az egész művész-személyzetnek és csúnyán összeveszett Somlay Artúrral, mire az otthagyta az előadást.  (Valóság az, hogy nem hagyta ott az előadást, hanem társulati ülést hívtak össze, ahol a rendező Somlay bejelentette, hogy feljelenti kolléganőjét a Színész szövetségnél. Ez meg is történt. A Szövetség fél évre eltiltotta a pesti színpadokon való szerepléstől. Csakhogy ez addig tartott, ameddig kimondták, mert a színház az ítéletet megtudván Heltay Jenőt követként küldte hozzájuk, hogy tekintsenek el a büntetéstől, kötelezzék a színésznőt – mondjuk – egy bocsánatkérésre. Hisz ha marad az ítélet, akkor az előadásaiknak vége…. Hiába állítanak be mást, a közönség Franciskáért tolong a színházba. S mit ad Isten….  az ítéletnek annyi lett….
  • A Király Színházban úgy kivágta az öltözője ajtaját, hogy az arra haladó fagottművész súlyosan megsérült. (Valóság: egy fagottművész is kártérítési pert indított ellene, mert Gaál Franciska kirúgta öltözőjének ajtaját, amely nekiesett a fagottosnak. 3000 pengős kártérítést követelt, melyből végül 1300 pengőt kapott meg. Az indoklás az volt, hogy mindketten figyelmetlenek voltak. A fagottos túl közel ment az ajtóhoz, Gaál Franciska pedig nem foglalkozott azzal, hogy lehet-e valaki az ajtó mögött.)
  • A különböző pofonok, rúgások, csípések, sütővas-enyelgések, amelyekkel öltöztetőit traktálta.
  • A megkötözött szabók, szabónak, suszterek és egyéb szállítók mártíromsága. Ezek után nem is fontos, hogy megtörtént-e a tegnapi affér, vagy nem történt. “

Az idézetből érzékelhető az újságíró csámcsoghatnékja. Ezt az iromány hangvétele, stílusa is alátámasztja.  Hát igen…. Akkoriban is meg kellett élnie a lapoknak…

Ez volt a bulvár – van olyan eset is a lajtstromban, ami nem volt felfújva?

Ami viszont tény volt – Bécsi filmforgatása alatt Hans Behrenddel, a film rendezőjével is összerúgta a patkót. De ez nem sima összevesés volt. És ha hihetünk Dayka Margitnak, aki azt állította hogy szakmai kérdésekben vita esetén Gaál Franciskának mindig igaza volt, akkor a történet nem ok nélküli. Voltak a szerződésben furcsa kikötései, ami nyilván nem mindenkinek tetszettek, de a probléma nem ebből adódott. Négy napi forgatás után Gaál Franciska közölte a rendezővel, hogy szeretné látni az elkészült felvételeket. A filmet akkor este le is vetítették. Megtekintése után Gaál Fraciska kijelentette, hogy a látott film egy fércmunka, dobják ki az egészet, s kezdjék újra a forgatást. Ez persze a másik oldalnak nem tetszett, úgy tartották, hogy ez a rendező munkájának a lebecsülése. Fraciska viszont kötötte az ebet a karóhoz – nem hajlandó tovább dolgozni Gehrenddel. Követelte, hogy a rendező tehetségelensége miatt szerződtessenek új rendezőt. Ha nem, akkor vége a felvételeknek.
Egy biztos – nem Gaál Franciskát dobták ki, hanem a rendezőt cserélték végül le.

Állítólag Molnár Ferenccel is volt egy esete, amit utólag mindenki tagadott – maga Molnár Ferenc is.

“Kinos incidens játszódott le tegnap délelőtt Molnár Ferenc és Gál Franciska között a Vígszínház társalgójában is. Gál Franciska, aki Molnár előkészületben levő vígjátékának egy főszerepét játssza, nem jelent meg a délelőttre kitűzött próbán. A főszereplök a szerzővel együtt másfél óráig várakoztak rá a színpadon, mire megérkezett Gál Franciska. — Molnár ingerült hangon felelősségrevonta: — Velem akar kikezdeni? Akkor jóval kezd! Kipofozom innen!” Állítólag volt tettlegesség is Molnár részéről, de mint feljebb írtam – erről nagy volt a hallgatás.

Egy nyomozóval is problémája akadt, melynek előzménye, hogy a színésznő kocsija után nem fizette a “kötelezőt”…. Nem szép dolog – igaz.  A nyomozó a Gyorskocsi utcai lakásánál várta, hogy megérkezvén leszerelhessék rendszámát. Mikor ezt Franciska észrevette, akkor kerek perec megmondta véleményét: Hol vagyunk? Ázsiában? Maguk olyanok, mint a sintérek! Az utcán fogják el az embert. ” A történetet feljelentés követte….

Gaál FranciskaMindenesetre a korabeli tudósítások nyelvezete arra enged következtetni, hogy ezek az ügyek fel lettek turbózva rendesen szenzációhajhászás címszó alatt. Elég ezt a mondatot idézni: “A kollégákon kívül különös előszeretettel, az alárendelt személyzettel, az öltöztetőnőkkel bánik gorombán, akik valósággal rettegnek a pöttömnyi primadonnától, akinek önérzete, öntudata és elkényeztetettsége kezd már fordított arányban állni elvitathatatlan, de azért nem kritikamentes tehetségével. ”

Milyen ismert filmjei voltak? S hogy került ki  Gaál Franciska, Silberspitz Franciska Hollywoodba?

Aztán forgatott Bécsben, Berlinben, majd Hollywoodban. A film még jobban szárnyára kapta a nevét. Paprika; Pardon, tévedtem; Csókos Veronika; Csibi; Péter; Kismama; Kati. Ezeket a szerepeit nagyobbára németül játszotta el a magyar származású híres amerikai filmproducer, Joe Pasternak, illetve annak cége, az Universal szerződtetett sztárjaként.
Óriási népszerűségre tett szert Gaál Franciska ezekkel a filmjeivel. Az egész világon, és a Szovjetunióban is. Németeknél Hitler rajongott érte,(színésznőként)  de származása miatt annak idején nem maradhatott.

Hollywoodi szerződése értelmében köteles volt megtanulni angolul, mert 1936-ban az Universal úgy határozott, hogy megszünteti az európai produkcióit, és Pasternakkal, Gaál Franciskával együtt Hollywoodba helyezi vissza székhelyét. Ugyanabban az évben, mint Darvas Lili, vagyis 1937-ben, Gaál Franciska átköltözött a tengerentúlra.

Egyike volt a legnépszerűbb színésznőknek , főként csibészes hangulatú és naivaszerepekben aratott emlékezetes sikereket. Olyan világsztárok társaságában, mint Franchot Tone, Frederic March és Bing Crosby. Három, Hollywoodban készült filmje közül az egyiket Cecil B. de Mille rendezte. Ő mesélte hogy 1937-ben Hollywoodban, mielőtt első filmje, a Kalózkisasszony forgatását elkezdték volna, alá kellett vetnie magát a híres „sztárkészítő műhely” tortúráinak. A legfurcsább eredmény: az előírás szerint 6 hónap alatt 3 centivel meg is növesztették…  És persze haját kiszőkítették….

Egy Hollywoodi adoma:, melynek Gaál Franciska Silberspitz Franciska a főszereplője

“Gaál Franciska már Pesten is híres volt a pontatlanságáról. Amikor kikerült Hollywoodba, a hollywoodi magyar kollégák aggódva
várták, hogy el fog-e késni Franciska. Aggodalmuk feleslegesnek bizonyult: legnagyobb csodálkozásukra az új sztár mindennap percre
pontosan érkezett a műterembe.
— Itt valami nem stimmel —
mondta Lukács Pál Lengyel Menyhértnek. — Az lehetetlen, hogy
Franci reggel pontosan keljen fel! Ezt nála soha senki sem tudta elérni. Nyomozni kezdtek. Kiderült a következő: Reggelenkint, pontosan a kitűzött
időben, elegáns autó állt meg Franciska bumfalonja előtt, Santa Monicában. Kiugrott belőle két óriás rendőr, bement a házba, szó nélkül kiemelte Francit az ágyból, a toalettasztal mellől, vagy onnan, ahol éppen volt, ráadta a kabátját, beemelte az autóba és vitte a stúdióba. Egyetlen percet sem vártak, hiába beszélt, kiabált, toporzékolt, vagy
sírt Franciska. Csak mosolyogtak,
de nem feleltek. Vitték az autóba. De nem is értették, amit mondott, mert mind a két rendőr kínai volt és nem is rendőr volt, csak rendőrruhába öltözött statiszta. Szereplésükért napi 5—5 dollárt
kaptak. Ennyit megért a filmvállalatnak, hogy Franciska pontosan
érkezzék meg és pontosan elkezdhessék a felvételt. — Ezt Pesten is megtehettük
volna vele! — jegyezte meg Lengyel Menyhért… (Vajda László Uj idők, 1938 (44. évfolyam, 13. szám. )”

Ha minden szépen haladt álmai országában – miért jött haza?

Aztán édesanyja beteg lett, s valahogy Hollywood sem volt már olyan, mint érkezésekor. Úgy döntött a legrosszabbkor, hogy hazajön. 1941-et írunk.  Ekkor készült egy írás:

“Nagy szenzációja lesz a budapesti tavaszi színházi szezonnak. A pesti színpadok ünnepelt sztárja, Gál Franciska, akit Hollywood és a Broadway elhódított tőlünk, tavasszal ismét fellép régi színhelyén, a Vígszínházban, egy zenés vígjátékban.
Gál Franciska három és fél év előtt hagyta el Budapestet. Hollywoodi filmszereplésének voltak olyan periódusai is, amikor a filmsztárok listáján mint a legnagyobb adófizetők egyike szerepelt. Ambíciója, vágya azonban, mint vérbeli színésznőt a Broadway felé vonzotta. Színpadon akart szerepelni, mint azok a klasszikus rangú filmsztárok, akik a színpadról rándultak át a filmhez s akik
sikerüket színpadi tudásuknak köszönhetik. Küzdelmes, nehéz munka után Franciska New Yorkban is elérte azt, amit akart.

Fellépett a Broadway egyik színpadán. Bár a darabnak nem volt sikere, Gál Franciskáról az amerikai sajtó megállapította, hogy mint angol színésznő is a legkülönbek egyike. Most jövő hónap elsején hajóra száll s három és fél év után először hazajön pihenni. A pihenés első etapja a Vígszínház színpada lesz. Utána, ha tervei sikerülnek, férjének Balaton menti birtokán egy gyönyörű kastélyban fogja kipihenni az elmúlt éveket. Négy hónapig szándékozik itthon maradott Franciska s csak ősszel tér vissza ismét New Yorkba.”

Sajnos ebből nem lett semmi.

Férjének Balaton-menti birtokán való pihenés kissé hosszúra nyúlt. Egészen a szovjet csapatok megérkezéséig…

Ekkor jött a kellemes meglepetés, hogy szovjet katonák felismerték az elhízott, korához képest megöregedett színésznőben az egykori “Kismamát”. Feljuttatták Pestre, Vorosilov vette pártfogásába. S meghívta három hónapra a Szovjetunióba.  Ő pedig a meghívást elfogadta. Élvezte, lubickolt a pár hónap alatt. Vonattal ment, magánkocsiban. Elkísérte hűséges férje is, komornát kapott, s mindent amit csak álmodott. Felajánlottak neki kinti életet, amerikai szintű fizetést – de nem kellett.

Utána még kapott pár színházi szerepet, amikben nagy sikert aratott, de már nem volt a régi. Elhízott, volt hogy betegeskedett, s eltelt az idő. Ettől függetlenül még mindig hollywoodi karrierről ábrándozott, meg arról, hogy majd kártérítést kap….

1947-ben ki is mentek végleg férjével – de az óhajtott karrier sajnos már nem jött össze. Néhány színházi előadásban szerepelt még, aztán egy magánszíni iskolában óraadóként oktatott – imádták tanítványai.

Ám  Gaál Franciska Silberspitz Franciska lassan, szépen elfelejtődött.

Tragédia a tragédiában, hogy 1956-ban halálhíre érkezett. Megírták a lapok a nekrológot, és valahogy szépen, lassan már annyira sem emlékeztek, mint régebben.

Gobbi Hilda így emlékezett: “Az ötvenes évek közepén levelet kaptam Amerikából, Gaál Francitól. Valósággal mellbevágott, amit írt. Felvételét kérte a Jászai Színészotthonba. Az emlékeimben élő nagyrabecsült pályatársak közt Gaál Francinak megkülönböztetett hely jutott. Nem volt ugyan hírünk róla már jó ideje, de joggal hihettem, hogy vagyonos emberként él odakint. Hónapokig folyt a levelezésünk a felvétele ügyében. Már az illetékes helyeken elintéztük, hogy hazatelepülhessen, amikor a levélváltás megszakadt. Franci külön fürdőszobát kért. Bármennyire komfortosak is azonban színészotthonaink, ezt a kívánságát akkor nem tudtuk teljesíteni. De talán megegyezünk, ha nem üt szíven minket hamarosan a hír: Gaál Franciska meghalt. Amint megtudtuk, szegényen, betegen, magára hagyottan.”  – Itt a történetben érezhetően egy csavar van. Mert igaz, hogy szegénykórházban halt meg, de messze nem az ötvenes években, hanem 72-ben. Hogy aztán a levél érkezett később, mint ahogy Gobbi Hilda emlékezett, vagy valami miatt egyszerűen leállt a levelezés jóval a Gaál Franciska halála előtt – ez már sosem fog kiderülni.

Aztán mikor 1972-ben valóban bekövetkezett a vég – egyszerűen már nem volt miről írni. – Szegénykórházban halt meg óriási fájdalmak közepette. Nem tudott hazajönni életében, pedig itt szeretett volna elmenni, de halála előtt teljesen elszegényedtek..

Ha tetszett az írás – és szívesen olvasnál hasonlókat – akkor nézz szét Retrográd oldalunkon! Amennyiben esetleg érdekel a konyhaművészet 🙂 is, ajánlom Neked Retro receptek c. oldalunkat!

Forrás: 8 Órai Újság 1936. május 14.,Új idők 1938. 13. szám,Színházi Magazin 1940. 03.10.Új Nemzedék 1931. 03.18.,Magyarország-Reggeli Magyarország 1931.01.09.,Debreceni Újság 1930. szeptember,Temesvári Hírlap 1936. július 8. FilmSzínházMuzsika1984.08.18.,Magyarország 1991.06.14.Fényszóró 1945.08.16.,Film-SZínház-Muzsika 1980.08.30.,Élet és Irodalom 1981. 09.19.,Szovjet Irodalom 1982.7.szám,Örökmozgó Filmmúzeum 1999.09.01.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.