Régi hajdúsági kukóleves recept

A kukóleves régi, híres magyar leves, különösen Hajdú-Biharban és a Nyírségben kedvelték
A régi hajdúsági kukóleves recept elkészítése nekikészüléssel, és a mostani levesekhez képest több munkával jár. Ráadásul nem árt vele gyermekkorban megismerkedni, mert sokan irtóznak tőle – fölöslegesen.

Persze ennek az ételféleségnek is több elkészítési módja ismert. Van aki zöldség nélkül készíti – ez az eredeti – és van aki felzöldségeli.
Mi most egy régi elkészítési módjával ismerkedünk meg.

A kukólevest annak idején disznóölések környékén készítették, hisz belsőségek kellettek hozzá. Tüdő mindenképp, aztán vagy szív, vagy máj – a család ízlésének megfelelően.

Hogy mi a kukó?

– Hát tojás. Jelen esetben tojáshéjat használunk fel, ebbe töltjük a tölteléket, levesbetétet, gombócot – ki minek hívja. Mely ezáltal tojás alakú lesz, ha lehántjuk róla a tojáshéjat. Innen a leves neve.

Hogy készül a régi hajdúsági kukóleves recept alapján ez az étel?

Fél kiló csontból a szokásos módon zöldséggel levest főzünk.
Főzés közben adunk még bele 20 deka májat( vagy szívet, de az lassabban fő) és 40 deka tüdőt. Ízesítjük sóval, borssal, és babérlevéllel.
A levesben puhára főtt tüdőt és májat a húsdarálón megdaráljuk.
10 deka fehérszalonnát apróra vágunk, kiolvasztjuk, s ezen megpirítunk egy közepes fej vöröshagymát – azt is apróra vágva.
Ehhez aztán adunk néhány evőkanálnyi rizst, esetleg 1 tojást (de enélkül sem történik semmi) 1-2 evőkanálnyi tejfölt, hogy könnyebben tölthető legyen majd a tojás. Sót, őrölt borsot, majorannát is rakunk bele. Nem kell sajnálni a fűszereket, mert ezek adják meg az ízét.
Ezt a keveréket aztán jól eldolgozzuk, hogy mindenhová jusson minden finomság belőle, aztán pici pihenő után megtöltjük velük az üres tojáshéjat, a kukót.
Régen az asszonyok a kukónak valót hetekig gyűjtötték. Elkezdték még a nyári időszakban, hisz a tyúkok akkoriban télen nem tojtak.
Ha az ételhez nem kellett különbálasztani a sárgáját és a tojásfehérjét, akkor alkalmas lett a tojáshéj a gyűjtögetésre.
Mindkét végén kiütöttek, szúrtak óvatosan egy lyukat. Egyik végén kisebbet, másik oldalán kicsit nagyobbat.
A kisebb lyukon megfújták a tojást, így a belseje a nagyobbon kicuppant.
Utána kiöblítették, szárították a tojáshéjat – majd elrakták általában nagy, 5 literes uborkás üvegben.
Kukóleves főzés idején pedig elővették a nagy kincset….

Ilyenkor ismét átöblítették, majd jöhetett a töltés.
Mindegyikbe belenyomtak annyit a már elkészített masszából, hogy nagyjából 80 százalékig tele legyen. Tetejét vagy egy viszonylag vékony szeletke krumplival, vagy nyers galuska tésztával zárták le, s belerakták az elkészült, fűszeres csontlébe.

Ezt a levest sem főzték zubogva – természetesen a töltelékben lévő rizsnek meg kellett főnie, úgyhogy legalább fél órát el kellett töltenie a tűzhelyen lévő lében.

A régi hajdúsági kukóleves recept szerint ezt az ételt sűríteni sem kell?

Volt, aki az elkészített levest tejfölre szedte, nálunk az volt a szokás hogy egy pohár tejföllel és 1-2 kanál liszttel habarát készítettünk, s azzal lett kicsit besűrítve a leves. Ilyenkor még egy kis ecet is dukált, hisz a tüdős ételek valahogy megkívánják.
Manapság már citromlével helyettesítjük.
Ekkor dobták bele az apróra vágott zöldpetrezslyemet.

Nagyi egykor a kukókat kis levessel együtt egy tálba kiszedte, onnan tudott mindenki annyit venni magának, amennyit akart.
Az asztalnál ment a tojáshéj tisztítása – ez az ünnep környéki ebédnek egy kis plusz hangulatot is adott. Majd beleraktuk a letisztított kukókat a tányérba, s rá lett szedve a savanyú leves.

Ha tetszett a régi hajdúsági kukóleves recept, és szívesen olvasnál hasonlókat, akkor látogass el Retro receptek c. oldalunkra!
Amennyiben nem csak a régi ételek vonzanak, hanem más témában is olvasnál az elmúlt időkről – akkor Retrográd oldalunkon a helyed!

Fotó: Magyar Kukta

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük