Tudod, miért eszünk halat karácsonykor?

És káposztát? Miért van a süteményben mák,  dió és méz?
Ezek az ételek  a régi karácsonyi böjtökre emlékeztetnek. Egyszerűen – miattuk maradt fenn…

Azokat fogyasztjuk manapság is – persze már lényegesen gazdagabban elkészítve – amiket a december 24-i, az éjféli miséig tartó böjti étkezésnél megengedett volt.

Régen az igazi lakomák ideje 25-én jött el, az éjféli mise előtt viszont húst nem – csak halat fogyaszthattak. Innen jön a halászlé, rántott hal, rácponty az ünnepi asztalon. A hal sok-sok pikkelye a hiedelmek szerint amúgy is szerencsét hoz, pénzt. Nem véletlenül hívták a hal pikkelyét halpénznek…
Ott volt az étrendben a dió, a méz, a mák – ezeket ma is fogyasztjuk, bejgli formájában. Régen mákos kalácsot sütöttek ünnep estéjére. A diót pedig a rontás ellen falatozták.

És ebből adódig, hogy ennek az időszaknak egyik legfontosabb kelléke még most is a mézes. Akár simán, akár tojáshabba forgatva, vagy egy egészséget hozó diódarabkát biggyesztve a tetejére.
Ekkor lencsét, babot is főztek, mivel az a gazdagságot jelentette. A fokhagyma pedig a gonoszt űzi el.
Az ünnepi asztalra mindig került alma – még pár tíz évvel ezelőtt a karácsonyfára is aggattak belőle.  Az alma egyébként egy misztikus gyümölcs, szépség-, és szerelmi jóslások tárgya volt. A lányok ennek segítségével tudták meg, ki lesz a párjuk.

Aztán, ha az éjféli misére hívó első harangszókor vizet húz a kútból, s abba belerakja az almát, és a kihúzott vízben megmosdik – majd a misére magával viszi a templomba – napról-napra csak szebb lesz tőle.
A diót akkoriban az ünnepi asztalnál törték fel, és attól függően, hogy a szemek egészségesek, vagy férgesek voltak – következtettek a családtagok későbbi betegségére.

Ezen az ünnepen sok édest fogyasztunk, ennek eredete az, hogy úgy tartották, hogyha ezen a napon sokat eszünk belőle, akkor a következő évünk boldog lesz.

Fotó: Pixabay/RitaE