Bevonultak, aztán hetekig semmit nem hallottunk róluk… – videóval

Valamikor, réges-régen, amikor még nagyobb szigorúság volt katonáéknál, és sorkatonai szolgálatra vonultak be a fiatalok, nem volt egyszerű a kapcsolattartás sem. Főleg akkoriban, amikor még telefon sem volt minden háznál, sőt…

Bevonult a fiú mondjuk az ország keleti feléből, biztos, hogy a Dunántúlra került. Ez akkoriban megszokott dolog volt, úgy gondolták, hogy jobb, ha nem vonja el a fiatal figyelmét a család, és a baráti társaság. Ismeretlen környezet, ismeretlen emberek – persze, csak az első eltávozásig, kimenőig. A kiképzési idő alatt azonban ez se igazán volt.

 

Megesett, hogy még egy héttel az eskü előtt nem tudtuk, pontosan mikor is lesz. Levél késett, így aztán járhatott az ember agya, hogy mikorra vegye ki a szabadságot az ország másik felébe való utazáshoz. Nem ártott szállást is nézni, ha csak nem akart a vonaton aludni az ember. Ehhez meg idő kellett, nem ártott jócskán előtte már tudni az időpontot, hisz a munkahelyen is ritkán adtak egyik napról a másikra szabadságot.

 

Mit tehetett a hozzátartozó, elment a postára, vagy munkahelyéről próbálta felhívni a laktanyát.
A postán egy az egyben megmondta, melyik városban, melyik laktanyával akar tárgyalni, ha munkahelyről beszélt, vagy jó esetben otthonról, vagy rokontól, akkor meg felhívta a központot, és ott mondta el óhaját-sóhaját. Aztán lerakta a telefont, és várt, várt, várt, addig, míg nem csöngött. Bejelentkezett a központ, és jelezte, hogy kapcsolja a kért számot.  Innentől ketyegett az óra…

Persze telefonszámot nem tudtál mondani, mert a laktanyák száma titkos volt, és ha valaki megtudta is, nem volt szabad közhírré tenni.

Néha azért a szerencse a hozzátartozónak kedvezett.
Párom Nagykanizsán szolgált, se a szülei, se én nem tudtuk az eskü időpontját. Így aztán munkahelyemről próbáltam felhívni a laktanyát, mert az eskü körülbelüli időpontja rohamosan közeledett. Nagyjából egy órás várakozás után kapcsolták a számot, ahol nyilván az ügyeletes tiszt jelentkezett. Kérdezte mit akarok, én meg elrebegtem. Valami probléma volt, mert azt mondta, hívjam vissza később, akkor tud válaszolni, és véletlenül, vagy készakarva megadott egy számot, hogy azon hívjam vissza. Ekkor tudtam meg a laktanya titkos telefonszámát. Persze azt is hozzátette, hogy ne mondjam senkinek. Innentől megnyílt az út a telefonáláshoz. Nekem semmi problémám nem lett belőle, viszont a páromat egyszer kérdőre vonták, hogy hogy lehet az, hogy tudom a laktanya számát… 🙂
Viszont a normál útvonal a központon keresztüli hívás volt. Hosszú várakozás után bejelentkezik a központ, hogy kapcsolják a számot, ott felveszi az ügyeletes tiszt, megmondod kit hívsz, ő kapcsolja az alegységet, aztán a körletből előhívják a katonát. Nyilván nem tarthatott a beszélgetés félórákat, örültél, ha néhány percet hallottad a hangját.
Voltak olyan időszakok, amikor semmiféle kapcsolattartás nem lehetett, gyakorlatok alkalmával, vagy ha objektumok őrzésére, külső őrségre vitték őket. A Dunántúlon ezek a Bakonyban voltak, vagy legalábbis ott is. Ilyenkor még levelezés is csak szerencsével, telefonra gondolni se lehetett.
Úgyhogy ha egy kapcsolat túlélte a katonaságot, akkor az nagy valószínűséggel tartós lett…

Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr/Mujzek Péter  Videó: Filmhíradók Online, beágyazott videó Kiképzés a Néphadsereg Gépkocsizó Lövészhadosztályánál

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük