Ő lesz a huszadik század legnagyobb magyar operettprimadonnája

Hügel Hajnalka néven született Budapesten 1893. február 21-én, és 85 éves korában hunyt el 1978. december 30-án. Operettprimadonna volt, Érdemes- és Kiváló művész, Kossuth-díjas színésznő.

Édesapja nyomdász volt, édesanyja varrónő. Egyszerű környezetben, az erzsébetvárosi Nefelejts utcában egy földszinti lakásban élt szüleivel. Bár felvették az Operaház balettiskolájába 10 éves korában, azonban alkata alkalmatlan volt a szólókarrierhez, ez meg is pecsételte további életét. Mivel érezte, hogy neki a színpadon a helye, egy gazdag támogató – mecénás – segítségével színitanulmányokat folytatott Rákosi Szidinél, majd Bárdi Ödönnél. A világhírű operaénekes, Anthes György is tanította, mégpedig énekelni.

Tehetségesnek tehetséges volt, jó alakja volt, szép hangja, és szép is volt, de ami végül a csúcsra vitte az az abszolut elkötelezettsége, a szorgalma, mindent feláldozott karrierjéért, és a színpadért.
Sokan nem szerették a magánéletben, mert nem csak önmagával szemben volt kritikus, másoktól is a teljes odaadást várta el.
Furcsa, hogy legnagyobb operettprimadonnánk szülőházán, és villáján sincs még a mai napig emléktábla, holott tőle sokkal kisebb kaliberű művészeink szülőházán, lakóházán díszeleg ez a fajta emlékezés, a tisztelet jele. Nélküle a magyar operett nem lenne olyan, amilyen manapság. Operettszerzők álltak sorban kegyeiért, tudták, ha ő szerepel darabjukban, az biztos, hogy siker lesz.
A színiiskola után a Népoperába szerződtették. Majd Pozsonyban, később Debrecenben játszott, ekkor még Hajnal Hajnalka néven. Aztán férjez ment egy miniszteri tanácsoshoz, bizonyos dr. Halmos Gézához. Ő találta ki a Honthy Hanna nevet. 1916-tól már Pesten játszott, a legjobb színházak szerződtették.
Elérkezett 1922, a Király színházi előadása A bajadér c. Kálmán-operettnek, ahol végre megmérkőzhetett énekesi tudásban a nagy előddel, Fedák Sárival, az akkori kor legnagyobb primadonnájával. Hogy az előadás sikeres volt, és bebizonyította kétségtelen tehetségét mi sem bizonyítja jobban, hogy innentől neve már ismert lett Budapesten, és lassan az egész országban. Nagy szó volt ez akkoriban, amikor még televízió nem volt.
Utána játszott már az Operettszínházban is, de mellette prózai színházakban is fellépett. Lassan azonban körvonalazódott, hogy az ő helye az operettszínpadon van. Bárhol lépett fel, akár itthon, akár külföldön – hatalmas sikert aratott. Szinte tombolt a közönség megjelenésekor. Minden másodpercet kidolgozott a színpadon, minden mozdulatot tudatosan csinált.
Olyan sztár volt – jó értelemben – hogy még külön szerepkört is összehoztak neki. Az ötvenen túli, de még nem elég idős színésznőknek kevés szerep íródott – operettben meg éppen – ezért aztán egy – egy kisebb szerepet nagyítottak fel neki, hogy hosszabb legyen a jelenléte a színpadon, hisz ez csak az előadás javára válhatott.

Ő tényleg abszolút a színháznak élt. Bár volt három férje,  számára az első a színpad volt, az ő igazi élete ez volt.
Annyira magasra tette a lécet, és annyira csak a hivatása létezett, hogy képes volt elismert primadonnaként is, 50 éves színészi tapasztalattal is énekórákra járni. Ekkor általában a színésznők már tanítanak, ő úgy gondolta, hogy van még csiszolni való művészetében.
Utoljára 80 éves korában lépett fel, sajnos kevés filmszalag örökítette meg az utókornak. De a Régi nyárban, a Dérynében, a Díszelőadásban, és a Bástyasétány 74-ben rácsodálkozhatunk.
És ott a hatvanas évek Csárdáskirálynő felvétele, ami szerencsére fent van a Youtubon, és megnézhetjük, ahányszor csak szeretnénk… Itt pedig egy Filmhíradó felvétel a Filmhíradók Online jóvoltából – a művésznő 70. születésnapját ünnepelték épp…

 

Fotó: GalériSavaria.hu, Pinterest, startlap.hu, Stefan2001.blogstop.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük