Gyermekkorában is csak a színpad érdekelte

1927. június 10-én született Budapesten, és 1985. december 30-án, a Szilveszteri kabaré felvételének idején hunyt el. 
Márkus László, háromszoros Jászai Mari-, Kossuth-díjas, Érdemes, és Kiváló művész volt.

 

Apja Márkus Endre, egy bankárcsalád legifjabb tagja volt, cégvezető volt a Sylvania Fakereskedeli RT-nél, édesanyja pedig Fleischmann Margit, egy pozsonyi kereskedőcsalád leánya volt.

Jómódban nevelkedett, polgári családban, lakásban, nevelőnője is volt, aki megtanította a német nyelvet neki. Édesanyjától örökölte a rajongást a művészetekért.

Márkus László egy fejlődési rendellenességgel született, amit aszexualitásnak hívnak.
Vagyis nem vonzódott egyik nemhez sem. Ez természetesen magánéletére, és sajnos karrierjére is kihatott.

 

Édesapja nagyon elfoglalt volt, nem igazán jutott gyermekére ideje. 1938-ban végül elváltak, az apa Szegedre költözött.

Nem igazán érdekelte a gyereket az iskola, első perctől kezdve inkább moziba járt helyette. Anyja próbálta is e hitéből téríteni, meg nem is.

 

Első színházi élménye Lakner bácsi gyermekszínházában következett be, jelentkezett is a társulatba, de hatalmas lámpaláza meggátolta, hogy megszólaljon.
Később aztán más színházaknál is próbálkozott,  de ekkor még nem tudta legyőzni színpadi félénkségét.
Alkatát sem látták megfelelőnek, és lényegében tehetségtelennek tartották.
Alsóbb iskoláig lényegében magániskolában végezte, majd – mivel a Berzsenyi Gimnáziumból egy év után eltanácsolták — Kaposvárra került egy református gimnáziumba. Mivel bentlakásos volt, kénytelen volt iskolába járni, és csak képzeletében tarthatott előadásokat.
A háború alatti zsidóüldözésekkor egyik nevelőanyját deportálták, őt magát pedig anyjával együtt 12-szer vitték el, és volt, amikor már a Duna-part felé terelték őket, de valahogy  megmenekültek.
Volt olyan, hogy Gödöllőtől Pünkösdfürdőig terelték őket, és ő ezt úgy volt képes átvészelni, hogy filmnek képzelte az egészet…
A háború végén Szegedre költözött apjához, végül magánúton ott érettségizett, de a végén közölte apjával, hogy nem akar érettségizni, úgy gondolta inkább Lehotay Árpádhoz megy színészetet tanulni.  Apja úgy megy bele az egészbe, hogy mellette molnárinasként dolgozik.
Rossz volt a beszédtechnikája, hatalmas volt a lámpaláza, egy év tanulmány alatt ezeket sikerült megoldania.
Egyik fellépése alkalmával aztán Abonyi Géza is megnézi, tehetségesnek tartja, de úgy dönt, el kell végeznie a főiskolát.

 

Jelentkezett, és fölvették. Sinkovits Imrével, Körmendi Jánossal, Gyurkovics Zsuzsával járt egy osztályba.  Főiskola alatt ki akarták rúgatni származása miatt, de aztán a tanári kar kiállt mellette.
Vizsgaelőadása előtt pár nappal telepítették ki apjával és cukorrépát kapált, de Major Tamás kijárta végül, hogy visszatérhessen apjával.  Végül csak elméletből kellett vizsgáznia, és pont a kulák kérdéssel kapcsolatban. Nem igazán ijed meg a témától, végül kiegyeznek egy elégségesben.

Ezután a debreceni Csokonai Színház következett, majd a Madách Színház, aminek haláláig tagja is maradt.
1975-ben betegedett meg leukémiában.

Minden műfajban maradandót alkotott. Játszott Molnár Ferencet, Shakespeare-t, Moliere-t. Sok-sok film, tévéjáték őrzi emlékét, tehetségét. 
Olyan nagy filmekben is feltűnt, nem is akárhogy, mint a Régi idők focija, Az ötödik pecsét, A tizedes meg a többiek, vagy a Két félidő a pokolban…

Forrás: Márkus László és Sztankay István – egy hajdani Tartuffel, től nyilasokon, AVH-n, ügynökökön és más történelmi csapdákon, Sztankay Ádám, OrigoWikipédiaFotó: Készítette: Hangosfilm – FOTO:Fortepan —ID39216:http://www.fortepan.hutags=&view=query&lang=hu&q=sz%C3%ADn%C3%A9sz&x=14&y=8, CC BY-SA 3.0,https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=48417711

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük