Nagybeteg színészünk 1957-ben… Ki lehet ő?

 

 Jelenet a Nem élhetek muzsikaszó nélkül - Már én nékem beborult az ég
A fotóra kattintva részlet: Nem élhetek muzsikaszó nélkül-ből, 

Hatalmas közönségkedvenc volt, és mint annyi színészünk – ő is a politika áldozata lett.
Jávor Pálra mai napig emlékeznek az emberek, mégpedig általában úgy, hogy hatalmas egyéniség, a kor férfiideálja – mai szemmel ránézve is jóvágású ember. Szeretett mulatni, és kifejezetten ápolt úriember benyomását keltette.
Valahogy színészetét ritkán említik meg – legtöbben úgy vannak vele, sikereit a külcsínnek köszönhette.
Egy biztos, hogy ő élte az életet, szerette, és tisztelte az életet, és amit csinált, abba beleadott mindent.
És mellette ember maradt az embertelenségben.

A századelőn született Aradon Spannenberg Pál néven.
1902. január 31-én látta meg a napvilágot. Édesanyját hívták így, hisz mikor megszületett még a szülők, akik között hatalmas korkülönbség volt – 36 év –  nem álltak az oltár elé.

Utálta az iskolát, valószínű már akkor sem bírta a kötöttségeket.
Szegények voltak, nem is igazán volt pénz a taníttatására. Iskola helyett igazából inkább moziba járt, már ekkor is érezte, hogy neki ott a helye.

Még 17 éves sem volt, szokásához híven nem a tanuláson járt az esze, hanem elszökött otthonról  és a frontra ment.
Leveleket vitt a katonáknak családjuktól.
Végül a csendőrök vitték haza a fiút…
Majd  Aradon újságíróskodott, gyakornok volt.
Abban az időben ha vasutas lett valaki, akkor az egy biztos állást jelentett, jó fizetéssel. A nehéz körülmények között élő család szerint neki ezt a pályát kellett volna választania – hisz nyugdíjas állás volt.
Ám ő el akarta hagyni az országot, Dániába akart menni, valahogy ezt az országot szemelte ki, de csak Pestig jutott.
Ez viszont végül szerencse lett, mert a Színművészeti Főiskolára azonnal felvételt nyert. Hogy hogy került oda ne kérdezzék – nyilván felötlött benne a sok ifjúkorban látott film miatt.
Az első idő nagyon nehezen telt, és csak  óriási nehézségek árán tudott megküzdeni a gondokkal. A többiekhez mért lemaradása is nagy volt, és anyagilag is rossz helyzetben volt.
Sokszor az utcán aludt, nem volt szállása.
Végül a kor már befutott színésze, Csortos Gyula volt az aki melléállt, és szerzett neki szerepet. Ezért aztán kapott annyi fizetséget, hogy sikerült egy pici szobát bérelnie.
Nagy váltás volt ez számára, hisz addig úgy élt mint egy mai hajléktalan, éjszaka a pályaudvaron nyomorogva.

De – mint annyiszor életében –  jött megint a lázadás, nem szerette, ha észrevétlenül beállítják a sorba.
Az Akadémiának annyi lett, úgyhogy végül oklevelét magánúton szerezte meg.
Eleinte színházakban játszott.
Egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy sikeres lehet. Inkább a lumpoláson, bolondozáson, mulatáson járt az esze, és néha össze is akasztotta bajszát kollégáival, mégpedig tettlegesen… Botrányhős lett.
Volt, hogy a színház titkárát püfölte el a telefonzsinórral, ezért aztán el is küldték Pestről, Székesfehérváron kötött ki. Ott meg a dorbézolások miatt a rendező úgy próbálta féken tartani, hogy minden szerepet, amit neki adott egy másik színésszel is betaníttatott.
Az önérzetére apellált, hogy “nehogymár…” egy kis senki vegye el a szerepét…
Életvitele miatt még a Színészegyesületből is kizárták, viszont a közönség imádta, és a kritikusok is egyre jobb véleményt mondtak róla.

Akárhogy tett ellene, 30 éves volt mikor már filmezett.
Még sehol sem volt ez idő tájt a jellegzetes bajusz…
Jól nézett ki a vásznon, tehetséges is volt, egyből közönség kedvenc lett.

Magyarországon ő volt az első igazi filmsztár, akit nem csak a szakma, hanem a közönség is szeretett. Ráadásul a forgatások alatt pont azt az énjét adta, amit a magánélet nem ismert.
Kitartó és pontos volt, és a drága filmszalagok világában ez kellett.
Irtózatos plusz költség  volt egy-egy jelenetet újra venni a szereplő szerencsétlenkedése miatt.
És bár sokan azt hiszik, hogy csupa vígjátékban játszott, és a filmen, színházban is pusztán a mulatós világfi szerepe jutott rá, bizony nagy drámai alakításai is voltak.
Sorra csillogtatta meg tehetségét.
Ezen kívül ő volt a sztár, a bonviván, aki mindig mosolyog, vonzó, frissen borotvált, a Jávor-bajszos szépfiú.  Imádták a nők, és ő ezt ki is használta.

Egyszer egy újságíró kérdésére, aki megkérdezte tőle, hogy van-e gyereke, azt válaszolta: Azt hiszem… 🙂  Kedvenc kölnije? – A tiszta víz…
Nem volt egy mindennapi ember.
Aztán jött a nagy szerelem. Olyannyira nagy szerelem, hogy utána már csak azért az egy asszonyért élt.
Egy gyermekét egyedül nevelő nőt vett el, Landessman Olgát.
Bár sok ellendrukkerük volt, hisz milyen az, hogy a legnagyobb bálvány egy ilyen nő oldalán találja meg a boldogságot, nyilván csak kihasználja a lehetőséget – gondolták.
Ám az idő bizonyított –  ez nem így volt.
Vele élte le az életét. Egészen haláláig.

És ahogy nem tudta elviselni a kötöttséget a magánéletben, a saját normái szerint élt, ugyanúgy nem tudta a politikában elviselni. Mindenféle diktatúrát megvetett.
Felemelte hangját az emberi jogok megtépázása ellen, a zsidótörvények ellen.
Próbált segíteni zsidó pályatársainak, harcolt az emberi jogokért.
Ez aztán oda vezetett, hogy a németek Sopronkőhidára vitték, aztán Németországba.
Aztán hiába tért haza, furcsa megfontolásból nem térhetett vissza a színpadra.
Akkoriban a múlt rendszer sztárjait nem jó szemmel nézték.
Elkeseredettségében – nem tehetett mást egyéniségét nézve – kiment Amerikába.
Először úgy gondolta, hogy csak egy turné erejéig, de végül a fél évből tíz év lett.
Szerepelt közben néhány filmben, de angolsága nem volt jó, csiszolni kellett volna.
Játszott színpadon is, viszont  hogy megéljen portáskodott egy szállodában.
Ivott is akkoriban rendesen. Aztán átgondolta az egészet és  észhez tért, elment alkohol elvonóra, majd hazajött.
Sajnos már későn.
Beteg lett, és 3 év múlva –  csupán 57 évesen elment…
Mielőtt meghalt, adott még egy pofont a halálnak: Egy cigánybandával mulatott egyet a kórház kertjében, nem tagadta meg magát.
Temetésén tízezrek voltak, sírjához vezető úton is cigánynóta szólt.
Ez volt utolsó kívánsága.
Forrás: Wikipédia, Nl.café, Player,  Fortepan/Kotnyek AntalFotó: FortepanADOMÁNYOZÓ: FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY / SÁNDOR GYÖRGY / SÁNDOR GYÖRGY FELVÉTELE
ROTHMAN CSALÁDPetőfi Színház. Agárdy Gábor, Bánki Zsuzsa, Gordon Zsuzsa, Csákányi László, Jávor Pál színművészek, próba szünetében. (S. Maugham: A királyért) Kotnyek AntalAlsó képen a lányok között első sorban jobb oldalt, szélső – Ruttkai Éva

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.