Soós Imre – Hosszú útról visszatérni nem lehet

 

Soós Imre egy olyan fiatal, ösztönös zseni volt, aki úgymond díszparasztja lett a Rákosi-korszaknak. Származása tökéletes indok volt ehhez, szegény paraszti sorból érkezett, onnan emelkedett ki hirtelen, nemzetközileg elismert színésszé. 

Zseni volt a parasztok közül.
Szegényparaszti családból származott, ahol a nagyszülők között írástudatlan is akadt, és tavasszal-nyáron nem a tanulás volt cél, akkor a paraszti munkák voltak a legfontosabbak.
Imre maga is csak néhány osztályt végzett, mely miatt hosszú ideig kisebbségi érzéssel küzdött, próbálta lemaradását erőltetetten is behozni. Nem köztudott, de rokonságába tartozott Veres Péter író, politikus, szintén Balmazújváros szülötte. Ő a szegényparasztok érdekeiért állt ki, és korának ismert, és közkedvelt politikusának számított.

Soós Imre már debreceni évei alatt is kívül állt a körön, bár elismerték művészi értékeit, nem fogadták be, végig kívülállónak érezte magát, ezt tudatosították benne.

 Ennek ellenére Vámos László, akit nem érdekeltek a pletykák, skatulyák – ismerve képességeit, semmi mással nem foglalkozott, csak tehetségével.

Rá osztotta Rómeó szerepét.

És Soós Imre tudott élni a bizalommal, élete legjobb alakítását nyújtotta.
Bár hitelesen játszotta propaganda filmes szerepeit is, ezek szájába adott szövegek voltak nyilván, a kor sematikus karakterei rányomták bélyegüket. Eljött 1956, és kitaszítottá, üldözötté vált. Úgy vették, hogy az előző rendszer kegyeltje. Debrecenben az akkori rendszer kivételezettjének nézték, a forradalom után feljött ugyanez az érv.

S mivel érző, vele született intelligenciával rendelkező ember, és művész volt, magában kereste a hibát.
Ő maga is átlátta, csak már későn, hogyha egy művész behódol a politikának, akkor idővel  leírja magát. Igazság szerint akkoriban túl sok választása nem volt az embereknek.
Immár lenézték, parasztnak tartották. Nem csak érzékeltették: ki is mondták. A Moszkvai VIT-re is azért nem utazhatott ki, mert az új vezetés úgy gondolta, nem tudna viselkedni. Ezért is magát hibáztatta.

Épp elég volt neki az, hogy nagy szerelme, Ferrari Violetta 56-ban elhagyta az országot, nem találta helyét.  Ott volt az alkohol, és a drog – ezekbe menekült.

Mivel öngyilkosságot követett el, bekerült a pszichiátriára, ahol megismerkedett Perjési Hedviggel.

Soós Imre, a szegény paraszti származású színész zseni, és a zsidó származású doktornő.
Ekkoriban a szegényparaszti körökben nem volt

a zsidókat, maximum távolról –  mégis valami miatt vonzották egymást, de ugyanakkor  taszították is.
Viharos volt szerelmük, hatalmas veszekedések, még nagyobb kibékülések sorozata. Az utolsó éjszaka is erről szólt.

1957. június 20-án együtt szórakozott  Müller Péter, Soós Imre, és felesége.
Soós Imre korábban lelépett a társaságtól, belevetette magát az éjszakába. Ezért Müller Péter fölkísérte lakásukra Perjési Hédit, aki rettenetes állapotban volt, zaklatott volt, félt, rettegett. Müller Péter elmondása szerint távozásakor hallotta, hogy csak nagyon sokára csukódik utána az ajtó, mint aki arra vár, hogy a másik visszajön, vagy azon gondolkodik az illető, hogy visszahívja. Egyik sem történt meg.

Müller Péter másnap a rádióból tudta meg a történteket. A rádió annyit mondott, hogy mindketten tragikus hirtelenséggel haltak meg.

 

Később kiderült, hogy kinyitották magukra a gázcsapot.  De hogy mi történt pontosan, senki sem tudja biztosan a mai napig. Lehetett közös öngyilkosság is, bár ez ellen szól, hogy Soós Imre a bejárati ajtót vakarta körmével, menekülni próbált, de lehetett ez ösztönös is.
Az utolsó nap utolsó pár óráját nézve ez kevésbé életszerű. Valahogy hitelesebb elgondolás a másik verzió: Megeshetett az is, hogy az asszony akart öngyilkos lenni, mert már nem bírta tovább elviselni a helyzetet, és Soós Imrét csak magával sodorta a halálba. Ott volt, így alakult.

Azért is homályos az egész eset, mert nem történt alapos nyomozás. Idegenkezűség lehetősége fel sem vetődött, s bár a színész körme alatt mástól származó bőrmaradványt találtak, azt nem vizsgálták meg, legalábbis az akták ezt mutatják.

Az is furcsa a történetben, hogy a lakást már másnap kitakarították. Az egész olyan, mintha az ügyet a szőnyeg alá akarták volna seperni.
Rossz fényt vet a politikai helyzetre az, ha a kommunizmust jelképező fiatal színész öngyilkos lesz.

 

Hisz  ha minden olyan jó ebben a közegben, akkor miért akar valaki, főleg egy körülrajongott, sikeres művész megfutamodni?

Ha pedig a feleség  öngyilkossági szándékának esett áldozatul, az meg előhozná, hozhatná a minden zavaros politikai korban felbukkanó zsidó-magyar problémát. Ezt meg nem akarta senki.
Így aztán kényelmesebb volt azt kimondani, hogy közös öngyilkosság volt, drog, ital… De hogy mi vezetett idáig – az lényegtelen…

 

Forrás: Müller Péter Fotó: Hungaricana, Film- Színház, Muzsika, Wikiwand

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük