Se bölcsőde, se óvoda, se babysitter – “csak” az odafigyelés

A fotó 1930-ban készült Hollókőn, Palotai Gertrúd felvétele. A fotó címe: Gyermekek ringőben 
A hollókőiek ha az udvaron dolgoztak, az eresz alá lepedőt kötöttek, és ebbe helyezték bele a kisbabát, aki így mindig láthatta a szüleit. A csecsemőket bélelt teknőbe fektették, ha a földeken dolgoztak, ezt a fára akasztották, de közben állandóan figyelték. 

Hasonló alkalmatosságok az ország egész területén voltak, a gyerekek a kinti munkák idején is szüleikkel voltak, pici korukban még csak megfigyelőként, később, mikor már menni tudtak, akkor saját koruknak megfelelő tevékenységet végeztek.
Ezáltal szabályosan belenőttek a paraszti munkába, természetessé vált számukra.
A gyerekek faluhelyen az anyával nevelkedtek, kicsi, kisebb, még kisebb már gyermekkorban megtanulta az egymásról való gondoskodást.

Városokban már ekkortájt volt óvoda, sőt, jóval korábban is, bizonyítja ezt ez a Kiskunhalason készült fotó 1890-ből.A városi nők jó részének a múlt század elejétől-közepétől már munkahelye van, ezért nagyobb lett az igény az óvodákra, bölcsődékre…

Az óvodák, bölcsődék népszerűsége az ötvenes években érte el csúcsát, amikor a központi politika első számú céljává tűzte ki az ‘az ország benépesítését”. Már ritka volt az a városi nő, aki csak háztartási munkát végzett. A gyerekek ekkoriban pár hetes koruktól közösségbe kerültek. Először bölcsődébe, majd óvodába.

A bölcsőde egy idő után kissé visszaszorult, hisz a hetvenes évek GYES-korszaka miatt az anyák amíg csak lehetett gyermekükkel maradtak, leghamarabb óvodába járatták őket.
Fotó: Palotai Gertrúd – Gyermek ringőben

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.