Energiabomba színésznőnk kislány korában – Egy ideig Dávid Irénként szerepelt

Vonzó volt, pörgős, ízig-vérig NŐ… Sosem volt klasszikus szépség, mégis csodálni való lény volt egész életében… Egy igazi energiabomba…
A kisebbik lánykáról van szó…

 

Budapesten  született  1929. március 28-án, és ott is halt meg három évvel ezelőtt, február 25-én. Nemzet Színésze, Kossuth-, Jászai díjas, Érdemes, és Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Apja Psota István, édesanyja Dávid Ilona, mosónő.  Psota Irén később arról beszélt, hogy édesanyjuk a sok gyötrelem miatt képtelen volt mosolyogni… hisz csecsemőként került molnár nevelőszüleihez, pénzt is adtak hozzá, hogy eltartsák. Amikor már nem látogatta a gyereket a nő, a kislányt elküldték cselédnek. Aztán elvette egy gazdag család fia, született a frigyből 2 kisfiú is. Ám az apát behívták katonának, ahol végül eltűnt. Az anya majd beleőrült.

Aztán egy idő után hozzáment Psota Istvánhoz, aki bár eredetileg tehetős volt, de a háború alatt elúszott a vagyon, munkásként dolgozott. Leendő felesége, Psota Irén anyja pedig ismét cselédkedett.  Aztán megszületett az első gyerek, Ilona, majd utána jött Irén is.

Egy idő után viszont apjuk elkezdett inni, agresszívvé vált, anyjukat majdnem megölte, 7 év börtönt is kapott…

A kis Psota Irén elemi iskolába először a Jázmin utcába, majd a Csobánd utcába járt. Testvérei jól tanultak, osztályelsők voltak, neki is jó volt az esze, de egy égedelem volt. Viszont előadói tehetsége már akkoriban kezdett kibontakozni. És egyéniségéhez híván a gyerekeknek külön – karikírozva is előadta azokat.
1952-ben végezte a Színművészeti Főiskolát Berek Katival, Hováth Terivel, Váradi Hédivel, Szemes Marival, Soós Imrével, Farkas  Antallal egy évfolyamon.  Pályája elején Psota Irénként, aztán egy rövid időszakban –  édesanyja után – Dávid Irén néven játszott.
Hatalmas sikereket könyvelhetett már közvetlenül a főiskola után.

 

A Madách Színházhoz szerződött, ott egyik legismertebb szerepe a Tévedések vígjátékában a kurtizán szerepe. Nem csak a kritikát kápráztatta el, hanem a közönség is minden este vastapssal jutalmazta, megérdemelten.
Később a Népszínház következett és a Nemzeti Színház társulatához került. 1990-től ismét  a Madách-ban játszott.
Már pályája kezdetén  együtt játszhatott Pécsi Sándorral, Kiss Manyival, Tolnay Klárival.

Magánélete többször is zátonyra futott, csapongott, igazából nem tudott tartós kapcsolatot kialakítani. Egy  embert szeretett igazán, abba a kapcsolatba viszont a politika szólt bele.

Minden műfajban tökéletesen otthon volt. Ugyanúgy sikerrel  játszott tragédiában, mint a komédiákban, és a zenés műfajban is megállta helyét, rendkívül egyéni hangszínével, előadásmódjával.

Hatalmas energiát adott szerepeibe, szinte szikrázott körülötte a levegő.  Mindig az volt, ami kellett. Szinte hátán hordozta az előadásokat. Óriási temperamentum lakozott benne, vibráló volt, érzékeny, szeretetéhes, és szeretettel teli. Orgánuma is rendkívül egyéni volt, hanghordozásával egyetemben. Egy nagyon nagy egyéniség, és szőröstül-bőröstül Ember.
Fotó: Pinterest, Fortepan, Weisz Ella

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük