Azt tudod, hogy ki volt a gyalogsátán? No és a pokolpemét?

Főleg akkor volt rájuk szükség, amikor a legény, vagy a leány közel állt ahhoz a korhoz, amikor már vénlánynak, vagy vén legénynek számítottak.

Nem kell itt nagyanyai-nagyapai korra gondolni, az 1900-as évek elején is még a 20 évet betöltött lány, vagy 25 évet megért fiú a lányok-fiúk közé már nem tartozott, de asszonynak-férfinek sem számított, ez pedig szégyen volt, valamilyen szinten kiközösítették. (Hisz nyilván hibádzik valami, ha nem kellett senkinek) Ezt pedig mindenáron meg kellett úszni…

Így ha “korosodtak”, netán újraházasodtak volna –   jól jött egy házasságközvetítő segítsége, akinek tájegységenként más volt a neve, de mindegyik  kifejező és jópofa….
Volt, ahol kukkolónak, csoszogónak, gyalogsátánnak, gyalogszarkának, követasszonynak, vagy pokolpemétnek hívták.
Ő aztán  szinte mindenhová bejárt, mindenről és mindenkiről tudott mindent, és jó volt a rábeszélőkéje…
Hozta-vitte a hírt, kinek mije van, kire vár, hogy házasodna.
Ha úgy látta, hogy a két fél megfelelő lesz egymásnak, akkor próbálta őket összehozni,  kommendálta egymásnak őket, s akár mindkét felet rábeszélte.
Érdekes módon attól függetlenül, hogy a fiatalok alig ismerték egymást, mégis sokszor jó házasság kerekedett ki az egészből.
De az is biztos, hogy a régi időkben az anyagi összeillést sokkal fontosabbnak tartották az emberek, mint manapság.
Márpedig a vagyonért sok mindent lenyel az ember.
Fotó: Fortepan/Fortepan

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük