1956-ban el akarta hagyni az országot, de végül színész lett belőle

Békéscsabán, 1939. január 3-án született, édesapja is színész volt, de ő a zsidóüldözés áldozata lett.

Polacsek Józsefként anyakönyvezték. Egy öccse is született, aki másfél évvel fiatalabb nála.

Ő a forradalom kitörése után disszidált. Franciaországban, Párizsban telepedett le.  A leendő színész, Sas József is menni akart, azonban nem jött össze, mert őt leszedték a vonatról.
Rózsahegyi Kálmánhoz járt színészetet tanulni, 1957-ben végzett, aztán Győrbe szerződött. Egy év múlva a Békéscsabai Jókai Színház tagja lett, ismét eltelt egy év, Pécsre szerződött.

Aztán a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tagja lett,majd 1966-tól Kecskeméten dolgozott. 1973-tól a Mikroszkóp Színpad meghatározó művésze,  közben 24 évig igazgatója is volt. Nem múlhatott el rádió-, vagy tv kabaré úgy, hogy  ő ne szerepelt volna.

2008-ban adócsalási ügybe keveredett, ezért hiába jelölték abban az évben Kossuth-díjra, a jelölést visszavonták.

Múlt év novemberétől egészségi állapota annyira megromlott, hogy továbbiakban nem lépett színpadra, ez alól egyedül hagyományos szilveszteri kabaréja képezett kivételt. Annak ellenére tartotta meg az előadást, hogy orvosai eltiltották a stressztől.  A műsor végén dalban köszönt el kedves közönségétől.  A régi, klasszikus kabaré utolsó mohikánja.

igazából ezt a kikacsintós, belenevetős stílust rajta kívül már nem képviseli senki.  Énekhangjáért is imádta a közönség, főleg az idősebb korosztály, általában Sárdy Jánoshoz hasonlították, bár teljesen más műfajban dolgoztak.

Jászai Mari-díjas, Karinthy-gyűrű tulajdonos, Érdemes művész, megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti keresztjét, a közönség Erzsébet-díjjal jutalmazta, és Kiváló művész is.

Néhány héttel ezelőtt külföldi útja során rosszul lett, repülővel hazaszállították, azóta kórházban kezelték, amint jobban lett, ott is elemében volt, szabályos önálló műsorral szórakoztatta a betegeket, és nyilván saját magát is…
Március 17-én stabilan javuló állapota miatt az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe szállították.

 

Egyik ismert mondása:

A koporsó szűk, de amíg kényelmetlen benne feküdni, az életről szól.

Hitvallása:   A színpadról soha nem úgy nézek a nézőtérre, hogy ott ilyen vagy olyan emberek vannak. Nem, az nem ilyen vagy olyan emberek gyülekezete, hanem a közönség! A közönséget pedig szeretni kell. Nem csupán tisztelni, becsülni, elfogadni, ez mind kevés. Szeretni. Ez az alapszabály. Aki ezt nem tudja, nem érzi, aki erre nem képes, az legyen egyébként bármilyen kvalitásos ember, nem való színpadra.

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük