Miért adtak egy fiúra szoknyát?

Nem szoknya az, egyszerűn a kislány, és kisfiút   egyformán ruházták.
Nem ez volt a döntő, hanem, hogy mennyi idős a gyerkőc.
Iskoláskor alatt – ünnepi alkalmaktól eltekintve -a kicsiknek mindenképp ilyen ruházat dukált.

 A régi világban amint kinőtt a gyermek  a csecsemőkorból minden gyermek egy hátulgombolós, fehér, vagy színes, mellben hűvösben erősített, sokszor díszített, ráncolt aljú, tehát szoknyás zubbonyt, kantust,  viganót hordtak.
Ha melegebb volt, akkor a zubbony vékonyabb anyagból készült, ha hideg, akkor pedig vastagból.
A felsőrész általában hosszú ujjú volt, és az, hogy kisfiú, vagy kislány “lakozik” benne igazándiból csak a ruhácska színével utaltak.
Fiúk inkább szalmakalapot, sapkát hordtak vele, a lányok haja fonott volt, és sokszor kendőcske került még a vállra.  Ezt a viseletet hordták a gyermekek az 1900-as évek elején is, egészen az iskoláskorig, ahol aztán már a fiúk nadrágba, a kislányok ruhába öltöztek.

Nem csak a szegényebb réteg, és a falusiak öltöztették így a kisdedeket  hanem a gazdag,  jómódú családok is ezt használták,  és nem csak hazánkban, hanem Európa-szerte.

Úgyhogy ez a magyarázata annak, amikor azt látjuk, hogy egy kisfiút “lányka ruhába” öltöztettek. 🙂 Bizonyíték erre az alsó fotó, amin Cholnoky Jenő földrajztudós kisfiával, Bélával látható.

 

 

Fotó: Fortepan/Ggaabboo Fortepan/Cholnoky Tamás

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük