A legtöbb család egy disznót vágott, ez lett elég egy egész évre – videóval
Beosztással éltek… Húst lényegében csak vasárnaponként ettek. A füstölt részeket meg inkább ízesítésre használták.
Sokszor volt áldozat a kiselejtezett anya, vagy kan – persze felhizlalva. Hisz egy anya akkor van ideális súlyban, ha malacok között “manöken alkat”.
A disznóöléseket – ha csak nem jött közbe valami – a télre időzítették. Nem csoda, a hideg idő volt a tartósítás számára ideális.
Gyakran vágtak 3-400 kilós sertéseket is, ezekn
ek aztán be kellett tartani egészen a következő télig.A comb, lapocka egy része szintén sózásra került, majd a füstre, és minden olyan rész, amit frissen nem tudtak, vagy nem akartak hasznosítani. A húsok egy részét vagy lesózták, úgy tárolták, vagy pedig lesütötték. Így hónapokra meg volt oldva a finom sült hús ellátás. A nyesedékekből készült a kolbász, melyet szikkadás után megfüstöltek, belsőségekből, és a felfogott vér egy részéből lett a hurka, a fej húsos részeiből a gyomorba töltve pedig a sajt.
Egy disznóölés az egyik legnagyobb ünnepe volt a parasztságnak. Lezárása egy időszaknak, és öröme az eljövendő biztonságnak. És egy ünnep mit sem ér tanuk nélkül, épp ezért a disznóölés régebben családi lakomává vált. Nem sajnálták az ekkor feltálalt ételt, hisz a következő vágáskor ők mentek vendégségbe, segítségnek.
Fotó: Készítette: -ani- – Saját készítésű fotó, CC BY-SA 2.0 de, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4143089, Filmhíradók Online képkocka, 1953, Sükösd disznótor
