Tanárnőnek jelentem, az osztály létszáma…. – De hogy jelentettünk oroszul? – videóval

Előljáróban annyit, hogy egy nyelv sosem hibás semmiért.
Ezt csak azért, mert sokan azon problémáznak, hogy jujjjj, az orosz az “kommunista” nyelv, meg ilyen, meg olyan…
A nyelvnek semmi köze a politikához…
Tanárnőnek jelentem,  …., nem hiányzik senki.

Minden  óra ezzel kezdődött, akár matek volt, akár rajz, vagy tesi. Egyedül az orosznál volt teljesen más a jelentés értelemszerűen, a hetesnek oroszul kellett elmondani nagyjából ugyanezt a szöveget. Mondtuk, mechanikusan, valójában nem is foglalkoztunk vele, hogy melyik szó mit jelent. Még az elején elmondták, hogy így kell, hát akkor így kell.

Tavaris ucsinyelnyica, ja dakladuvaju: sto v klássze sisztnáccaty csilávék nyikto nye adszuszvujet.

Nem igazán állt össze akkoriban, hogy egyáltalán mi ez a nyelv, miért orosz, ha egyszer a szovjetek nyelve. Néha, mikor magáról az óráról beszéltünk, sokszor kicsúszott, hogy szovjet óra is lesz.  Sokszor mondtuk véletlenül, hogy szovjetek… aztán mindig ránk szóltak, hogy nem…. – oroszok. De hát miért, ha egyszer Szovjetunió?
Na, ez volt az a kérdés, amire igazán kimerő választ sosem kaptunk.

Akkoriban utáltuk a nyelvet, mert kötelező volt. Még az abc megtanulása rejtett némi izgalmakat, de utána az ilyen nemű, olyan  nemű ragozások, miegymás…. már a hátunk közepére kellettek.
Akkoriban valójában magoltatták velünk az oroszt, helyzetekben nem gyakoroltunk, kifejezni nem tudtuk magunkat. Mert még a helyzeteket is bemagoltatták.
Úgyhogy mára alig maradt meg belőle valami.

Néhány szó… Ha hallok beszélni valakit –  bakadozok belőle, félig-meddig értem miről van szó, de megszólalni nem tudnék, ha milliókat ígérnének, akkor sem.
Ellenben arra a mondatra, amit az orosz levelezőpajtáshoz intézett első levelembe írtam kezdőmondatként – máig pontosan emlékszem.
– Szervusz kedves ismeretlen barátom! – Zdrasztvuj, daragoj, nyeznakomij drug…

Na és persze a bemutatkozás:
Minyá závut…,

vagy a kis dalocska szövege:
Tánciválá répká szmákom,
Ávigyiszta sznovi dvorom,
Ávigyisztá ugyivjálá,
Kák Petruska tánciválá…

Eleinte persze másról szólt még ez az egész, egy 1950-es Filmhíradó arról tudósít, hogy egy csapat gyerek 6 hetet tölthet el a Szovjetunióban, és kulturális és sportrendezvényeken vesznek majd részt, és bizony a “szeretett  Sztálin elvtárs  közelében lehetnek…” Ekkor még ment rendesen a propaganda gépezet, de később már jócskán lazult a helyzet.

Fotó: Pinterest, Youtube

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.