Miért nem jó a sárgadinnye?

És mit kell tennünk, hogy nagy eséllyel mégis jó legyen?

Mert hogy mi is alakíthatunk rajta – persze az lenne az ideális, ha jó éretten jutnánk hozzá, se nem kellene az evésével várni napokat.
Régen is termeltek sárgadinnyét – több fajtát is. Nagyiék is foglalkoztak vele, no nem nagyban, hanem csak annyira hogy a családnak elég legyen. Ez persze nem kis mennyiség, hisz 7 testvér, meg a családjuk, kellett belőle bőven.

Jó volt a föld, gondozták is, locsolták is, ha kellett, ha jött rá a meleg a nyáron – nagy baj nem lehetett.
De a legfontosabb, hogy kivárták  míg megérik. Volt persze olyan, mikor jöttek a pestiek, és épp nem volt teljesen érett belőle, akkor Mama mindig mondta nekik, hogy tegyétek szépen le, és majd 2-3 nap múlva vágjátok fel…
A dinnye – legalábbis a sárga – szépen utóérik.
Ez persze nem azt jelenti, hogy féléretten leszedhetnénk, és majd minden tökéletes lesz idővel.
Ha valaki élt a hatvanas-hetvenes években, akkor tudja – a sárgadinnye kategóriákkal másabb volt akkoriban.
Egész gyermekkoromból egy alkalomra emlékszem, amikor anyu cukrot rakott a dinnyére, mert az egyik nem volt tökéletes – úgy mondta – szappan ízű volt. Nekem cukorral tökéletesen megfelelt. De amúgy mind finom volt, és alig bírtam kivárni, hogy megszegjük.  Nem csak a mamáékét ettük, vettünk a piacon is, mert nem tudtunk állandóan szaladgálni hozzájuk egy-egy sárgadinnyéért.
Viszont azokat a dinnyéket még éretten szedték. Az árusok tudták – csak annyit vittek a piacra, ami nagy eséllyel elkelt. Ha nem, akkor még vártak vele maximum 1-2 napot – és ment a disznónak. Olyan, hogy penészedő, horpadt, foltokban barnult dinnye? – Ilyen nem volt a piacon. Szégyen lett volna.

Úgyhogy akkor még ha kiszedtek a magját, egészen a héjáig kikaparhattad. Vékonyra méghozzá, hogy a héjjal lazán integethettél akár.
Most meg ha veszel egyet, akkor legalább egy centi vastagon kell hámozni, hogy valamennyire rágható legyen. Az íze meg… – az idén még nem vettünk olyat, ami úgy magában jó lett volna teljesen.
Volt, aminek a belseje finom volt, de az egy centi felett is kemény volt még a húsa – egy-két napos állás után is.

A gond az, hogy a termelők, kereskedők  úgy vannak vele – ők ugyan nem fognak ráfizetni. Leszedik jószerivel féléretten, úgy biztos eláll sokáig.

Hogy aztán olyan lesz, mint a tapló, fele kemény, kidobandó – az már őket nem érdekli. A lényeg, hogy ne járjanak rosszul.
Úgyhogy nem árt odafigyelni hogyha sárgadinnyét veszel – legyen legalább enyhe, finom, édeskés illata a szárával ellentétes felén, a szára lehetőleg repedezett legyen, kicsit sárguló legalább. Ez azt jelenti, hogy  rendesen elindult az érés útján. Logikus: az alma szárát sem tekerik el, hanem megvárják míg magától érni kezd. Ha megtennék, megtekernék – vagy leesne éretlenül, vagy taplós lenne. Na, hát a dinnyével is ez a helyzet.

Lehetőleg ne legyen foltos, nyomott, és ha már sárga az a dinnye, akkor ne csak a gerezdek domború része legyen sárga, hanem közte is. Ne barna, zöld… És ha lehet, akkor mikor felemeled – ne az jöjjön a szádra, hogy olyan nehéz, mint a tök.
Tudni kell, hogy normálisan a termelők olyan 80 százalékos érettségben szedik a gyümölcsöt. Ha ettől korábban, akkor nem fog túl sokat használni az utóérés sem… Kényszeredett lesz.

Ha 80-90 százalékban érett  gyümölcsöt lerakod 1-2-3 napra, akkor illata fokozatosan erősödik. Egy idő után már annyira betölti a konyhát, hogy azt érzed, ezt mindenképp meg kell kóstolni…
Na, ekkor jött el a pillanat, elő a kést… 🙂
Jelzem: jó lenne, ha sokat tudnánk belőle fogyasztani, mert jó a gyomornak, a vesének, erősíti az immunrendszert – hisz sok benne az A-vitamin…
Manapság nagybani fogyasztásának legnagyobb akadálya az ára, legalább az értő kiválasztással próbáljuk meg a mérleg nyelvét felénk billenteni!
Jó étvágyat!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük