Kettős gyermekgyilkosság 1968. – Minden szülő elbeszélgetett gyermekével… – videóval

Ez volt az a bűntény, ami után a szülők az egész országban próbálták a gyermekek fejébe vésni, hogy “senkivel nem mész el, sehová nem még be, idegennek nem hiszel el semmit” . “Hiába ígér bármit valaki, a legfinomabb édességet, vagy amit nagyon szeretnél, nem fogadod el, hanem szaladsz, ahogy bírsz… ”

Nagy port vert fel a bűntény, a szülők pedig féltették gyermekeiket – hisz ha egyszer megtörténhetett ilyen, akkor végül is bármikor megtörténhet…
1968. június 16-án az építők napját mintegy hetvenezer ember ünnepelte  a Népligetben. Itt töltötte a napot szüleivel és nyolcéves kishúgával Blázsik Pista, aki nagyon szerette a céllövészetet. Blázsik Pista két forintot kapott édesapjától, hogy lövöldözzön egyet.  A céllövöldésnél  figyelt fel rá a férfi, aki többször „befizette” a kisfiút a céllövöldébe, amit nyert a gyerek, azt a kisfiúnak adta.
Délután elküldték Krisztinát a bátyja után, de az nem találta a céllövöldésnél. Eltűnt, s vele együtt az a férfi is, aki 70 forintot költött a gyermek szórakoztatására.
Aznap még kivárt a rendőrség, 24 óra elteltével viszont már bűncselekményre gyanakodtak, ezért nagy erőkkel kezdték meg a nyomozást.
Egész jó személyleírásuk volt a férfiról, aki befizette a lövöldéshez, ezen kívül filmfelvétel is volt a kezükben, hisz a Filmhíradó forgatott a rendezvényen. Mások is “kameráztak”, ezeket, meg a készült fotókat lefoglalták. Rengeteg tanú, rengeteg nyom volt, csak nem lehetett tudni, melyik használható.
Azt már az elején tudták, hogy a gyerek nagy eséllyel a furcsa viselkedésű emberrel hagyta el a területet.
Szétnéztek a közeli parkokban, erdőkben, figyelték a határátkelőket, és utánanéztek a lakossági bejelentéseknek. Rengetegen vettek részt a nyomozásban, de még szinte semmi eredményre nem jutottak, amikor jött a második gyermekgyilkosság.
1968. szeptember 10-én délután a csepeli Rákóczi Ferenc utca végén elterülő akácosban egy rendőr gyanús alakot látott.  Kis idő elteltével a homokba bekaparva fiúgyermek ruháit fedezték fel.  Mintegy 17 méterre az elásott ruháktól megtalálták sajnos a ruhák tulajdonosát is.
Átfésülték kutyákkal a területet, ekkor találtak egy kerékpárról letört névtáblát – akkor még volt ilyen – ezen egy asszony neve, és csepeli címe szerepelt.  Kisvártatva találtak egy gyermekkerékpárt is, amiről hiányzott a névtábla.
Sajnos a névtábla az áldozat szüleihez vezetett el, a gyermeket Nagy Józsefnek hívták. Otthonról azzal a céllal ment el, hogy majd tornacipőt fog venni, de előtte anyjával találkozik annak munkahelyén. Ám oda már nem érkezett meg.
A nyomozók ezen a ponton már érezték, hogy nagy eséllyel ebben az esetben is az lehet a gyilkos, mint az előző, másfél hónappal korábban történt bűncselekménynél. Ráadásul már azt is biztosra vették, hogy a gyilkos nagy eséllyel saját neméhez vonzódik, mivel a gyerek dolgai között egy félig üres babakrémes tubust találtak, valamint sérülései is erre utaltak.
Innentől azt kellett kideríteni, hogy a gyermekeket ki láthatta utoljára.
Nem kellett sokat várni, mert jelentkezett egy idős házaspár, akik úgy vélték, hogy a gyilkosság napján nagy eséllyel a kisfiút látták egy férfival. A férfi gyalogosan közlekedett, a kisfiú pedig mellette tolta piros biciklijét. Sőt, még pár szót is elkaptak belőle.

A kisfiú megkérdezte, hogy “még messze van:” Az idegen pedig azt mondta, hogy “Már nincs messze…”

Az idős házaspár személyleírást is adott a férfiról, ami egy az egyben megegyezett az első, építők napi rendezvényen látott idegennel.
Ekkor már biztosra vették, hogy a két helyszínen ugyanaz az ember járt és gyilkolt.
Aztán jelentkezett tanúként egy csepeli bolt vezetője. Ő elmondta, hogy a csepeli gyilkosságot megelőző napon egy férfit rumlopáson értek. Szokás szerint igazoltatták, felvették adatait, majd elbocsátották. Viszont ennek az embernek a személyleírása feltűnően hasonlatos volt a gyilkoséval.
A rendőrök előtt ismert volt a férfi, már 7 évet töltött börtönben, hol dolgozott, hol nem, inkább kisebb tolvajlásokból tartotta fenn magát
Kezdett összeállni a kép. Többen emlékeztek arra, hogy ez a Bodgál – így hívták a férfit – a nyáron egy csepeli munkásszállón lakott. Nyilván akkor épp dolgozott.  Utánanéztek, az információ valós volt. Viszont augusztus 16-án otthagyta a szállót.
A nyomozók ettől függetlenül kimentek, és találkoztak a férfi unokatestvérével. Ő örökölte tőle az öltözőszekrényét, hagyott is benne pár ruhát. A ruhákban volt 2 teljes tubus babakrém is, ennek szériaszáma megegyezett annak a gyártási számával, melyet az egyik kisgyerek ruhái között találtak. Itt már szűkült a kör.
1968. szeptember 12. éjjelén Bodgál bőröndöt lopott, de lebukott, őrizetbe vették, majd hazugságba keveredett. Azt mondta, hogy aznap érkezett Miskolcról, és addig onnan ki sem tette a lábát. Viszont a rendőrök ekkor már tudták, hogy 9-én rumot lopott Csepelen…
A munkásszálló lakói jelezték, hogyha Bodgál ittas volt, akkor nem gondolkodott, brutális lett. Ilyenkor gátlásai a semmibe tűntek, és közeledni próbált a férfi lakótársakhoz. Sőt a szállón egy 17 éves kapcsolatát is megtalálták, de jelezte, hogy már régen nincsenek együtt. Az egyik kisfiú ruháin a vegyészek háromféle festéknyomot találtak. Kettőt azonosítottak ebből –  egy  az iskolából származott, egy pedig a bicikliről. A feltételezett gyilkos ruháin is megtalálták a kerékpár festéknyomait. Sőt, az iskolából származóból is volt a ruháján. Ez pedig csak közeli kapcsolat útján kerülhettek a ruhaneműkre, például dulakodás közben
A feltételezett kettős gyilkost szembesítették azzal a fiatalember, aki arról nyilatkozott, hogy közeli kapcsolatba került vele a munkásszállón.  Bodgál ezt nem ismerte el, a nyomozók előtt azt mondta, hogy az első gyilkosság napján is együtt voltak. Ám a fiú ragaszkodott ahhoz a verzióhoz, hogy kapcsolatuk már megszakadt, és ő minden szombatot a szüleinél töltötte
Ezután váratlanul Bodgál megtört és beismerő vallomást tett.
1968. szeptember 30-án megmutatta a nyomozóknak, hogy hol ásta el az első holttestet.
Ezzel a vallomással lényegében meg lett mindkét gyilkosság tettese.
A kétszeres gyermekgyilkos elmondta, hogy a népligeti juniális napján két óráig sörözött, azután a céllövöldéhez ment. Ittassága miatt nem volt találata, de feltűnt neki az ügyes Blázsik Pista. Többször befizette, majd megtetszett neki a fiú, s délután négy óra tájban kisétált vele a Hungária körút és az Üllői út sarkára, ott villamosra szálltak. A Boráros téren ismét ivott, majd a gyorsvasúton Csepelre mentek. Itt a kisfiúnak málnaszörpöt fizetett, amelybe titokban égetett szeszt csempészett. Az utazást autóbuszon folytatták, majd az elhagyott akácosban megtörtént a gyilkosság.
Nagy Jóskát Csepelről ismerte, az utcán szólította meg. A gyermek – mint ismerős vele ment.
Hogy mivel csalta el a gyermeket már senki sem tudja meg.
Bodgál egyéniségére jellemző, hogy később annál a mutatványos bódénál lövöldözött még, akinél az első kisfiút befizette több körre. Tesztelte a férfit, hogy nem ismeri-e fel, de nem… Két nappal a második gyilkosság előtt. Ha akkor felismeri a mutatványos, akkor talán a kerékpáros kis srác mai napig élhetne…

loading…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük