Csak egy tánc volt… – Mindössze 30 évet élt…

Ő, a mai szemmel nézve is felfoghatatlanul tragikus sorsú bohém – 1944. március 19-én született Budapesten.
Ő mondta magáról: ” Ritkán nyilatkozom újságíróknak. Ne értsen félre, szívesen elmondom a véleményemet, csak nem keresnek meg. Jelentkezni pedig nem illik. Nos, az előbb arra kért, meséljem el, hogyan jutottam a csúcsra. De hát én nem vagyok a legmagasabb ponton. Lehet, hogy nem is leszek ott. Az isten tudja mért, de sokszor félek. Félek, hogy vége ennek az egésznek. Reggelenként, amikor felébredek, remegve nézek körül: rendben van-e minden? Ha külföldön énekelek, rohanok haza, rohanok a színpadra, hogy megnyugtassam magam: nem felejtett el a közönség! ”
Egy állandó félelemben, bizonytalanságban élő ember volt, ösztönös tehetséggel. Hisz már gyerekként élt benne a zene, kölyökkorában a mezőtúri tánczenekarban trombitált, ettől függetlenül  idegenvezető lett, majd manöken… A többit tudjuk.
De azt kevesen tudják, hogy akkoriban még nem volt menedzser, senki sem segítette munkájában. Mindent ő intézett. Egészen a dalok kiválasztásától, a fotókon keresztül, az előadások fixálásáig. Egy személyben volt reklámfőnök, szövegíró, énekes, gépkocsivezető…  Akkoriban még nem volt szokás magazinoknál házalni egy  mondvacsinált történettel, csak hogy írjanak a sztárocskáról. Még a komoly tehetségek is kivárták, hogy az újság keresse meg őket.

És beszélt arról, hogyha majd valaha befejezi a táncdalénekesi karriert, akkor azt profiként akarja majd megtenni, mert érzése szerint akkor, 1973-ban ez az egész részéről hobby-ként működött, egyfajta hályogkovácsnak érezte magát.

Hát igen, ez az állandó megfelelési kényszer, kevés hit önmagában – ez jellemezte. Az ok gyermekkorában keresendő…
Édesapja Szécsi Ferenc (1905-1945.01.06.) zsidó származású nyelvész és író. A 30-as években több könyve is megjelent. Édesanyja Szemere Klára (1916-2004.05.28.) polgári zsidó származású, végzettsége szerint külkereskedelmi levelező. 1937-ben kötöttek házasságot, három gyermekük született: Marika (1938), Katalin (1941.02.17.), Pali (1944.03.19.).  A zsidóüldözés miatt a három gyereket megkeresztelték, a két kisebb nem is tudta, hogy zsidó származásúak.

Szécsi Pál apját a háború végén, 1945. január 6-án agyonlőtték származása miatt. Anyja a kisfiút, Palikát Mezőtúron, nevelőszülőknél helyezte el a szomszédoknál.  Katit pedig a nagybátyja 1945. május 9-én az apai nagymamájához szöktette Temesvárra, szeretetben nevelkedett, 1954-ben visszakerült  az anyjához. Azonban az asszony 1956-ban Amerikába disszidált, a 18 éves Marikát Bécsig  vitte, de elszakadtak egymástól. Később aztán a kislány mégis kijutott Kanadába, majd az USA-ban telepedett le.

 

Az anya  disszidálása után a két kisebb gyermek  állami gondozásba került, mivel anyai nagyanyjuk lemondott gyámságukról. Később sem tartotta unokáival a kapcsolatot, sőt, ahol csak tudta hangoztatta, hogy a Szécsi gyerekek bűnözők lesznek.
Ezt azért megcáfolták rendesen.

Pali az anya disszidálása után Pestre került, majd az Arany János Gimnáziumban tanult, diákotthonban lakott,de mivel nem találta helyét visszament Mezőtúrra, az ottani gimnáziumban tanul nagyjából, egy évet, de mivel tanulmányi eredménye – nyilván a sok hányattatás miatt is – nem volt fényes, 16 évesen otthagyta az iskolát, és anyai nagyanyjához felköltözött Pestre. Itt lakott akkor már Kati nővére is – bérleti díj fejében, lényegében albérlőként… Kabinosként dolgozott a Palatinuson, majd a postánál segédmunkásként. Mivel nagyanyjával nem jött ki, egy társbérletbe költözött, ekkor már az Athenaeum Nyomdában dolgozott Kati férje által. Egy év múlva pedig átkerült a Ruhaipari Tervező Vállalathoz raktárosnak. Innentől dolgozott férfi modellként, hisz kiváló adottságai voltak hozzá.

18 évesen megismerkedett meg első feleségével, az 5 éves idősebb lengyel modellel. Miatta történt első öngyilkossági kísérlete, a Szabadság – hídról vetette magát a Dunába. Házasságkötés után három hónappal Lengyelországba költözött a pár, Szécsi Pál Varsóban kapott manökeni állást, gyorsan megtanulta a nyelvet, idegenvezetőként is dolgozott. Kapcsolatuk hamar megromlott, és 1966-ban visszaköltözött Budapestre, régi munkája is várta.

Következő szerelme egy modell, Edit volt. Szécsi Pál meg is kérte a kezét, s ekkor derült ki, hogy a lánynak van valakije, és inkább azt a kapcsolatot választotta. Ez Szécsit megviselte, és 66 novemberében újabb öngyilkosságot követett el gyógyszerrel, majd pár hét után ezt megismételte. Ez után pszichiáterhez kerül, egészen Karácsonyit a szanatóriumban maradt. Ekkoriban látogatott haza  nővére Marika, így mindannyian nagyanyjuknál ünnepeltek. A szilvesztert  a Gellért Szállóban töltötték, ahol Szécsi Pálnak manökenként és énekesként is fellépése volt.  Aztán tavasszal megnyert egy amatőr dalfesztivált, majd énekelni tanult Majláth Júliánál. A táncdalfesztivál válogatóján megfelelt, és mikor 1967 július 20-án elénekelte a Táncdalfesztivál elődöntőjében a Csak egy tánc volt c. dalt végérvényesen elindult táncdalénekesi karrierje, és az egész ország megszerette.

Magánélete azonban ekkor is labilis volt. Szerelmek jöttek-mentek – de az igazi váratott magára. 68 nyarán Balatonfüreden szerepel, ahol beleszeretett a szálloda mixernőjébe, történetesen férjnél volt, de a családnak nem tetszett a kapcsolat, úgyhogy hamarosan véget is ért. A 68-as Táncdalfesztivál mérsékeltebb sikert hozott, de bőven kárpótolták ezért fellépései. Élt. Ő volt a szerelmes férfi. Mindig rajongott valakiért. Mindegy volt: férjezett, avagy sem, fiatalabb, vagy akár idősebb… Volt olyan lány is, akiért még a lábát is törte, mikor kiugrott az első emeleti erkélyről – amint hazaért a férj…

1969 -ben anyai nagybátyjuk által tudják meg, hogy valójában zsidó származásúak. A nagybácsi anyjukról is mesélt, miszerint Lichtensteinben találkozott anyjukkal, aki kifejtette neki, hogy az országban semmi nem fontos számára – gyermekei sem. Végül a nagybácsi nagy rábeszélésre átadja a két kisebb gyermeknek az anya címét, Szécsi Pál írt is neki. Az anya válaszolt ugyan rá, de Clara-ként írta alá, és angolul írt, úgyhogy nem tudta elolvasni.

1969-ben nővére, Katalin a Balaton bárban dolgozott, és ott figyelt fel egy csodálatos hangú, fiatal, szőke énekesnőre, szólt öccsének, aki meg is jelent. Másnap beajánlotta Cserháti Zsuzsát a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába.

1970-ben történt újabb öngyilkossági kísérlete. Pont egy NDK út előtt áll, amikor találkozott Bánki Lászlóval. A férfi megdorgálta azért, mert lemondott egy televíziós felvételt, holott a televízió indította el pályáját. Szécsi ezt annyira szivére vette, hogy öngyilkosságot kísérelt meg konyakkal és gyógyszerrel. Elbúcsúzott ugyan telefonon testvérétől, de az azt hitte, hogy csak az NDK-s út miatt köszönt el. Szerencséje az volt, hogy utána Harangozó Terit is felhívta, és ő abból, hogy Szécsi a beszélgetés közben elaludt, Terike rájött, hogy segítség kell.

Egy gégemetszés, és 8 napi eszméletlenség után végül felgyógyult, és ez után énekelte el saját szövegű Egy szál harangvirág c. Ivanovici – Donauwellen  dalt. Szövegében a “harangvirág” említése kifejezetten Harangozó Terinek szóló köszönet…

Az 1971-es táncdalfesztiválon énekelte el a Pillangó c. dalt, de nem aratott nagy sikert, bár maga a szám a mai napig az egyik legismertebb Szécsi dal. Ismét beleszeretett egy férjezett nőbe, ráadásul a férj korosodóként elég féltékeny volt, a kapcsolat pár hónapot bírt ki. Ez után vásárolta Szécsi első lakását, és pici házrészt, erőteljesen lelakott állapotban.

Szécsi Pál 1972 januárjában ismerkedett meg az MR Ablak című műsorában Domján Edittel.

 

Ekkor indult 10 hónapos – legendás kapcsolatuk. A nő eljárt Szécsi fellépéseire, tanácsokkal segítette, minden percben együtt voltak, tervezgettek telek vásárlásról, építkezésről. Sok irigy volt környezetükben, és ténykedésük sikerrel járt. A kapcsolat végéhez az is hozzájárult, hogy Domján Edit terhes lett, ám a gyermeket elvetette.

Ha ez nem történik meg, valószínűleg mindkettejük élete másképp alakult volna. Domján ez után levelet írt Szécsi nővérének, Katalinnak, hogy vigyázzon a férfire, mert ő már nem tud. Pár nap múlva pedig öngyilkos lett, 1972 Karácsonyán.

Szécsivel nővére közölte szerelme halálhírét, aztán pszichiátrián kezelték, egy héten keresztül altatták. Féltek, hogy kárt tesz magában.

Marika, legidősebb nővérük kerestette anyjukat, a Vöröskereszt által meg is találta, így 16 év után, Karácsony Szentestéjén végre beszélgethetett a két kisebb gyerek anyjukkal. Marika ekkor megígérte, hogy Szécsi Pált kiutaztatja  anyjukhoz. Kati januárban ki is utazott, Szécsi Pál pedig – ugyan megígérte testvérének, hogy visszaérkezéséig nem hagyja el a kórházat – ezt az ígéretét megszegte, és 1973 februárjában Nyugat-Németországba szökött.

Anyai nagymamájának testvérénél, Mici néninél lakott, majd Hamburgba ment, ahol egy lemezcégnél próbálkozott, ám tervei nem sikerültek. Még kintről felhívta anyját, akinél Kati még mindig kint volt, hogy látogathassa meg ő is, azonban az közölte vele, hogy nem azért ment ki olyan messzire, hogy a kölykei utána menjenek.  Kocsijával frontálisan ütközött, totálkárosra törte, de a balesetet megúszta, viszont az arcán sérült. Júniusban visszatért Magyarországra, de hogy hogyan – arra nem emlékezett, mivel akkor is ittas volt…

Elnézte neki mind a szakma, mind a belügy a disszidálási kísérletet, csupán pénzbüntetéssel megúszta. S.Nagy Istvánnal együtt dolgoztak, majd megírták Máté Péterrel az Éjszakák és nappalok c. dalt, Szécsi énekelte fel, de az album megjelenését már nem érte meg. Közben viszont folytatott S.Nagy István feleségével is. Még jobban belemerült az alkoholba, majd 1974 április 30-án  öngyilkos lett. Ezúttal sikeresen. Már utolsó gázsiját sem vette fel, merthogy már úgyse lesz rá szüksége. Tehát komolyan le akarta zárni életét. Ezt az is bizonyítja, hogy búcsúlevelet hagyott hátra, előző öngyilkossági kísérletei során ilyet nem tett.
Lehet, hogy nem tartod normálisnak, amit teszek, hidd el, ez a legjobb megoldás másoknak is, nekem is. Soha nem szerettem így élni, de mégis meg kell halnom. Soha nem ment ilyen nehezen, mint most, pedig már sokszor próbáltam. De most biztosra megyek. Ez az utolsó dobásom. Na, ennyit erről.

Azért hagyok rád mindent, mert van egy-két dolog, amit elintézetlen hagytam, és ha esetleg Téged zavarnának, legyen rá fedezeted. Rondán írok, mert sietek, mivel érzem a hatást. Szóval, a házra van vevő (név, cím, munkahelyi telefonszám).

Nagyon vigyázz Őrá, a legdrágább ember Ő a földön. Már nem tudok sajnos sokat írni, mert összefolynak a betűk.

Legyél boldog ember, és néha jusson eszedbe az a hülye Moroka.

Szia,
u.i: 5 év múlva (vagy 9?) igyál a cseresznyéből Ővele az emlékemre. HÁT HAHO

You anderstand me?”
Összes jogdíját és adósságát, a búcsúlevélben írtnak megfelelően, S. Nagy István szövegíró örökölte, amit állítása szerint 10 éven keresztül törlesztett. Szécsi Pál temetése 1974. május 10-én volt a Farkasréti temetőben.  Hatalmas tömeg búcsúztatta.
Végezetül pedig szintén a Filmhíradók Online gyűjteményében található meg a Meddig tart egy szerelem c. száma… Ime:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.