Pénzgyűjtés Isaura felszabadítására…

 

Egy időben nagyon mondogatták, hogy vannak olyan okos polgártársaink az országban, akik készpénznek vették azt, amit láttak, és úgy gondolták, valamit tenni kell.

 

 

Nem zavarta őket, hogy a ruházat nem mai volt, hanem röpke majd kétszáz évvel ezelőtti, de 150 biztos. Nem zavarta, hogy talán tanult arról valahol, valamikor – hogy a rabszolgákat egyszer már felszabadították már…
Az sem érdekelte, hogy ez egy film, aminek a végén, vagy elején ott a rendező, és a szereplőgárda, tehát csak felvették valahogy.
Na, ők voltak az első generációs tévénézők. Akik amit láttak mindent elhittek.

 

Egyszer beszélgettem egy alapvetően értelmes emberrel erről a témáról. Jézusról szóló filmet nézett.
Kérdeztem tőle, hogy kiről szól?
Hát Jézus Krisztusról.
És ő van ott, vagy pedig színész játssza?
Hát hogy lenne ő, már meghalt – válaszolta.
És akkor mikor játszódik a film?
Hát mikor játszódna?  Az időszámításunk körül, mert másképp hogy vették volna fel…? Akkor kellett felvenni, amikor történt.
Furcsa kettősség. Egyrészt tudták valahol, hogy ez csak egy film, de hogy történéseket hogy lehet eljátszani, és hogy az a játék itt, most történik, az már nem állt össze.
Az is tudták, hogy színészek játszanak, de valahogy annyira valóságos volt számukra a történet, hisz látták beszédüket, mozdulataikat, gesztusaikat – ami előtte csak filmeken lehetett – hogy valahogy elfelejtődött, ezek nem lehetnek valóságos szereplők, csak “komédiások”, akik megelevenítik a szereplőket…

 

Igaz, hogy volt ilyen eset, de csak elszigetelten, és nem igaz, hogy ennyire tudatlanok lettek volna az emberek.

Elterjedt országszerte az a történet, miszerint nagylelkű, és azok a magyarok, akik nem igazán tudták, mi fán terem a rabszolgaság eltörlése – gyűjtést szerveztek a rabszolgalány felszabadítására.
Hogy aztán pontosan mi igaz ebből száz százalékosan nem lehet tudni, egy-egy kisebb akció viszont biztos volt. Például Isaura magyar hangja, Detre Annamária mesélte azt a történetet, hogy egy vidéki vendégszereplés alkalmával egy kisebb összeget nyújtott át neki az egyik néző Isaura szabadságára szánva a pénzt. Bár az is igaz, hogy egy pszichiátriai otthonban történt az eset.
Hozzájárult a legendához Árkus József, a fanyar humor nagymesterének egy írása is, amiben arról beszél, hogy egy határmenti magyar kis faluban többen összefogtak, és egy viszonylag komoly összeget hoztak össze erre a célra, s mivel nem tudták hová küldjék a pénzt, felvették a kapcsolatot a Magyar Televízióval. Erről azonban semmiféle írásos dokumentum nincs még a Televízió birtokában sem. Sőt, Horváth János, akinek erről elvileg tudnia kellene sem emlékszik semmi hasonlóra. Pedig Árkus állítása szerint még az Orsszággyűlés Kultúrális Bizottsága is foglalkozott az esettel. Ellenben erről sincs semmiféle írásos dokumentum, márpedig ha megtörtént volna, akkor lennie kellene.
Nagyjából azért össze lehet rakni a történetet.
Ebben az időben az emberek voltak olyan tájékozottak már nagy tömegben, hogy tudták – ez egy film, ráadásul régi történet, még Brazíliában is sok-sok évvel, évtizeddel ezelőtt felszabadították már a rabszolgákat. Ekkorában már csak kevés első generációs tévénéző volt, a legtöbb ember a hatvanas-hetvenes években beszerezte tv-készülékét, így már kicsi volt az esélye, hogy a tv-ben látottakat kapásból valós történetként fogják fel.

Valószínűsíthető, hogy egy-két idős, jó szándékú, kevésbé tájékozott ember egyéni akciót indított, ami aztán el is halt, és lehetséges, hogy hozzájárult a legendához az a tény is, hogy megjelent egy bizonyos sportsegélylemez, egy bakelitlemez, amelyen Isaura magyar hangja énekli a sorozat főcímdalát.

És ezzel a lemezzel gyerekek házaltak a városban, eladás végett. Egyesekben felvetődhetett az a lehetőség, hogy a rabszolgalány felszabadítása miatt történik mindez, nem holmi sportsegély érdekében. /Béres László információ/

Az Escrava Isaura, vagyis a Rabszolgasors egy brazil televíziós soroza volt, mely  Magyarországon 1986. szeptember 2-ától került műsorra, a Televízió egyes csatornája vetítette.

Ez volt az első latin-amerikai teleregény, amely európai tévékhez is eljutott, így Magyarországra is, eredetileg nagyon rövid 10-15 perces részek készültek belőle, amelyet az európai ízlésnek megfelelően az itteni csatornák hosszabb részekkel adtak le, ez is alapja lett egy jókora félreértésnek, mivel a nyugati tv-társaságok több részt készítettek a sorozatból, hisz nagyjából félórás részeket vágtak össze, a Magyar Televízió viszont 50 percesekkel rukkolt elő, így érthetően kevesebb részből állt a sorozat. Ezért aztán a jól értesültek, akik tisztában voltak vele, hogy máshol hány részből állt a sorozat követelni kezdték a folytatásokat, és nem igazán értették meg, hogy minden részt láttak, nem fogadták el. Tízegynéhány évvel korábban volt már egy teljesen más témájú, de mégis hasonló történet, amikor a Televízió a Fekete várost vetítette. Nagy sikerrel ment a sorozat egészen a végkifejletig, amikor is  a jól értesültek felháborodtak a főszereplő halála miatt. Szerintük ugyanis Mikszáth regényében nem így történt.

Forrás: Urbanlegends.hu, Fotó: Pinterest.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük