Bepillantás egy színészházaspár életébe…

43 évig éltek házasságban, és éltek volna tovább is, ha nem szól közbe a sors…
Annak idején azt nyilatkozták házasságukról, hogy kifejezetten jó, a házimunkát felosztják, és kétszer is meggondolják hogy mit mondanak ki a szájukon, hisz tudják – mindketten az idegeikkel dolgoznak, nem lehet még jobban terhelni.  Viszont volt mindig is egy biztos pontjuk, a másik.

Míg Andrea érzékenyebb volt a házasságban, a férj, Kozák András könnyebben túltette magát minden problémán, és a kritikát is jobban tűrte.
Drahota Andrea amúgy Cegléden végzett a Kossuth Gimnáziumban, és már ott is erősen ténykedett a színhátszó csoportban. Állandóan bohóckodott, ezért aztán osztálytársai közül sokan úgy hívták: “a bolond Drahota”
Mivel elég titokzatos, és cinikus volt, ezért viszont – hiába nem volt a legszebbek között – a fiúknál igencsak népszerű volt.  Ennek ellenére olyan igazi önbizalom egy szál sem volt benne. Mindent csak megjátszott.
Aztán mikor egy versmondó versenyen indult, s a színész-zsűrtag megkérdezte tőle miért nem  megy színésznek, valami gorombát szólt be. Ezzel is csak palástolta azt a rossz érzést, ami benne volt: ő egy csenevész, vékony, gátlásos, csúnya vidéki lány, hogy mehetne ő színművésznek…
Aztán valahogy mégis rávette magát, és elsőre felvették.

Első év végén a ceglédi állami gazdaság faiskolájába ment dolgozni, úgy gondolta – attól majd megerősödik. Eleinte nem is volt semmi gond, de aztán munkatársai megtudták, hogy hova jár, és onnantól kiközösítették.Nem szóltak hozzá, ha közel ment elhallgattak. Abszolút kirekesztett lett.  Rossz időszak volt, így inkább dolgozott mint a “güzü”. Ennek eredménye lett az, hogy az ujjából kivágott egy darabot. Vérzett rendesen, és valahogy ekkor megenyhült körülötte minden. Befogadták.

Első gyermeküket még főiskolás korukban vállalták. Nem is igazán tetszett környezetüknek. Mindig csak azt hallották, hogy majd megbánják…
Aztán már megtanulták, hogy valóban nagyon nehéz összeegyeztetni a családot és a hivatásukat. De mivel ők ezt akarták, ezért így volt jó, és meg kellett oldaniuk. Megoldották.

Egyszer kislányuk osztálytársa tett Drahota Andreára egy nem éppen hízelgő megjegyzést – pusztán azért, mert színésznő. Egy ideig ott volt benne, idegesítette, mert úgy érezte, hogy igazságtalanul bántották.

Már a hetvenes években is kertes házban laktak, így nem csak a ház rendben tartásának a nyűge hárult rájuk, hanem a kert rendben tartása is, és az állatok etetése is, amit főleg a feleség intézett.  Ekkoriban volt kutya, nyúl, csirke…
Így nekik nem kellett a boltba, vagy a piacra szaladgálniuk, amikor csirkét, vagy tojást akartak az asztalra tenni.  Nekik ez volt a természetes….
Pedig nem vidéken éltek, Pesten, az Alkotmány utcában.

Drahota Andrea a hetvenes években rendkívül foglalkoztatott színésznő volt, mégis mellette ugyanúgy háziasszonykodott, mint mindenki más.
Szerencsésnek tartotta magát, hogy együtt játszhatott férjével a Tháliában, így legalább ott együtt lehettek…  Kislányukat is önállóságra nevelték, rendre, fegyelemre.

Ugyanúgy főzött, mosott, takarított anyaként, mint a harmadik szomszéd.  De nem csak ő, hanem aki otthon volt a házban mind azon ügyködött, hogy minden flottul menjen.  Sokszor épp a főzést terhét vette le Kozák András felesége válláról. Ő viszont szívesen kézimunkázott, kislányát is megtanította, hogy kell horgolni, kötni.
Kevesen tudták róla, de nagyon jól varrt, ő szabta, varrta a legtöbb ruhát amit hordtak.
Néhanap mikor  mindhárman otthon voltak – ekkor még kisfiúk nem született meg – a férj szabadidejében olvasott, Drahota Andrea és kislánya pedig kézimunkáztak.
Nyáron pedig jött a befőzés ideje, a feleség ahhoz mindenképp ragaszkodott, hogy saját készítésű savanyúságokat, befőtteket használjanak.
Tisztára, mint egy átlagos háziasszony… nem?

A férj, Kozák András 1943. február 23-én született Vencsellőn.
Őszinte ember volt, faluhelyen nőtt fel, ahol nem volt divat  a hazudozás.
Valamikor, régen mesélt arról ifjúsági újságnak, hogy gyerekként disznót  legeltetett, és lovagolt a hátán.
A Vencsellő melletti Rózsás tanyán élt szüleivel, egészen 14 éves koráig lakott ott, majd Nyíregyházára ment tanulni, így kollégista lett.

Leérettségizett, de nem jelentkezett azonnal a főiskolára, először még téeszben dolgozott segédmunkásként.
Valahogy fel sem merült benne, hogy akkoriban egy érettségivel irodai dolgozó is lehetne.
Paraszti közegből érkezett, neki ez volt a természetes.
Egy 1977-es riportban azt mondta: hogyha akkor nem veszik fel a főiskolára, akkor minden bizonnyal kétkeezi munkás marad.

1965-ben végezte el a Színművészeti Főiskolát, osztályvezető tanára Simon Zsuzsa volt. Osztálytársai között volt Almási Éva, Csíkos Sándor, Csomós Mari, Juhász Jácint, Szersén Gyula, Szilágyi Tibor.

Kozák András 1966-tól 25 éven át a Thália Színházban, illetve az Arizonában dolgozott. Aztán a Nemzetiben, majd a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésze és művészeti vezetője volt, de rendezett is. Tragikus, hogy 62. születésnapját agydaganata miatt csak pár órával élte túl.
Rengeteg színházi bemutatója volt. Játszotta Páris hercegét a Rómeó és Júliában, játszott Weöres Sándor A holdbéli csónakos-ban.
Ő volt Balázs a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-ben, Claudius volt a Hamletben, Tevje a Hegedűs a háztetőn, Mester a Mester és Margarétában… 

 

Sok film őrizte meg alakját és tehetségét. A Sodrásban, Így jöttem, Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Fényes szelek, Égi bárány, Déryné, hol van? Szörnyek évadja.
A tévé is sokat foglalkoztatta, sok tévéfilmben is sorozatban játszott.
Budapesten halt meg 2005. február 24-én.Agydaganata volt, születésnapját csak pár órával élte túl… Kossuth-, és Jászai Mari-díjas színész volt.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás Fortepan/MagyarHírekFortepan/SzalayZoltán

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük