Azt ugye tudod, hogy nem jó ötlet ruhát szobában szárítani?

És arról tudsz, hogy minden új ruhát ki kell mosni?

 

A régi időben nem szárítottak ruhát a szobában, de még a konyhában sem. Ha csak lehetőség volt rá, akkor kivitték az udvarra a frissen kimosott dolgokat, és felaggatták a ruhaszárító kötélre.
Ha nem volt olyan jó idő, akkor meg felmentek vele a padra, és ott terítették ki. Ha netán hideg volt nagyon – hogy ne fagyjon meg a ruha – raktak egy marék sót az öblítővízbe.

Jó volt ez, hisz a száradó dolgok nem párásították-vizesítették a lakást.
Sajnos – főleg a lakótelepi lakásoknál – ez a módszer sokszor nem megoldható, bár az is igaz, hogy vannak olyan szerencsések, akiknek már szárítós mosógépük van.

A fürdőszoba kicsi is, meg az a legpárásabb helyiség, időtlen időkbe telik, míg megszárad benne a mosott ruha.
A konyhában ételszagú lesz, a szobában pedig párásít.
Sajnos még így is, hogy jól ki vannak facsarva a ruhák – rengeteg vizet tartalmaznak, egy kimosott adagnyi ruha akár 1,5-2 liternyit is. El lehet képzelni akkor milyen nedvessé válhat a levegő, ami még nem is lenne gond, de az a baj, hogy a falak is átveszik a nedvességet, márpedig ez tökéletes táptalaja a penésznek.

Egy egészséges felnőtt megbirkózik ezzel a problémával is, bár huzamosabb ideig neki sem jó ez a környezet. De egy beteg, legyengült, idős,  vagy még nem kifejlődött immunrendszerű ember már nem tud olyan könnyen megbirkózni vele.
Van ezek között a gombák között egy fajta, ami konkrétan tüdőbetegséget okozhat. Nem sok jelentősége van, hogy ismerjük-e név szerint, de azért leírom: Aspergillus fumigatus – ő okozhat egyfajta tüdőbetegséget, sőt ha legyengült szervezetet talál, akkor akár halálos is lehet a megbetegedés.
Ezért aztán óvatosságból – ha csak lehetséges – ne szárítsunk a szobában semmit, vagy ha kénytelenek vagyunk, akkor ne felejtkezzünk el a gyakori szellőztetésről.
Aztán ott van a következő kérdés: Minek kell egy új ruhát kimosni, hisz még most vettük, senkin sem volt, zacsiból vettük elő, nem koszolódhatott.

Az igaz, hogy nem használtuk addig, így tőlünk nem szennyeződhetett, de a varrónők dolgoztak rajta, de ez lenne a kisebb probléma,.Viszont tárolás közben a raktárban, eladásra várva elég sok idő eltelik . Így akár – ha nem kellő körülmények között tárolják – ilyen-olyan gombák elszaporodhatnak felületén, ami nyilván nem látszik. Ez is elég ritka eset, viszont az már sokkal nagyobb súlyú probléma, hogy ezeket a ruhákat ilyen-olyan anyagokkal kezelik. Biztos érzékelted már, hogyha veszel egy új dolgot, az sokkal lassabban koszolódik, mint akár az első mosás után. Ez épp a kezelés miatt van.

Ám hogy milyen anyagot használtak – ezt a cetlin nem kell feltüntetni, és nem mindenhol foglalkoznak azzal, hogy ezeket a dolgok később emberi bőrrel érintkeznek.  Sajnos ezeket az  alkalmazott anyagokat nem ellenőrzi senki, van – ahol formaldehidet vetnek be – jobb félni, mint megijedni.  Azt gondolom mindenki tudja, hogy mire használták régen a formalint – szervek, szövetek tartósítására. Ha bementél a biológia szertárba, azokban a nagy üvegtartályokban formalinban tartósított dolgok voltak. Tökéletes fertőtlenítőszer, de egyben méreg is.

És persze ott vannak a ruhán alkalmazott festékanyagok, amik úgyszintén nem mindig “tökéletesek”. Ezért jobb óvatoskodni, és a megvásárolt ruhát hazavitel után kimosni, s lehetőleg nem a szobában szárítani. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a bútoroknak sem tesz jót a sok pára) 

Fotó: ma7.sk

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.