Legismertebb szubrettünk pályakezdőként – felismered?

Négyévesen lépett először a világot jelentő deszkákra. A Bánk bánban és a Pillangó kisasszonyban szerepelt, kisfiút játszott.

Ekkor már tudta, hogy ami a színpadon történik az mind játék, nem valóság, de még azért kicsit komolyan is vette a történetet. Innentől azonban a színházban nem lépett fel. Jött az iskola, szakkörök, szavalóverseny, énekverseny, és persze sportolt. Tornász volt és műugró. Ez utóbbiban ifjúsági bajnok is volt. Nem csoda, ha jó mozgáskultúrával rendelkezik.
Innen adódik, hogy nem esik kétségbe, ha a színpadon cigánykerekezni kell.  Természetes jelenség a hétköznapi életben, és a színpadon egyaránt.
Édesapja Oszvald Gyula, édesanyja Halasi Marika. Nem ösztönözték arra, hogy színész legyen, de nem is fogták vissza. Rá volt bízva a döntés, viszont e téren – is – sokat foglalkoztak vele.
Kicsi korában beszélgetéssel nevelték. Apja mikor hazaért, sokszor órák hosszat mondta-mondta-mondta a fontos dolgokat – kislányát a térdére ültetve. De amúgy lényegében azt csinálhatott, amit akart, elmehetett otthonról, csavaroghatott – a lényeg az volt, hogy tudják hova, is hogy mikor ér haza.Arra nevelték, hogy saját magára, munkájára, környezetére igényes legyen, mindent maximálisan végezzen.
Nem csoda amúgy apja részéről a szigorúság, 4 éves korában árva volt már Oszvald Gyula, menhelyre került, onnan pedig Kunszentmártonra.

Nem családtagként kezelték, hanem mint egy kiscselédet. Mindent csinált. Pásztorkodott, kukoricát tört, amit kellett.  Úgyhogy alaposan talpon kellett állnia, hogy végül színész lehessen. De jó volt ez az időszak is, hisz munka közben énekelhetett, csiszolhatta, erősíthette hangját. Úgyhogy lánya, Marika szigorú, de az életre felkészítő nevelést kapott.

Nem csoda, hogy  Főiskolára első próbálkozásra vették fel, és onnantól már fel is lépett az Operettszínházban.
Számára az a legfontosabb, hogy színpadon lehessen, hogy milyen szerepben – az már szinte lényegtelen. Imád próbálni, szereti azt a folyamatot átélni, amikor a száraz szövegkönyvből egy gyönyörű előadás születik.  22 éves korában elvégezte a Színművészeti főiskolának az operett-musical tanszakát, Vámos László volt az osztályvezető tanára.
Tánctudása, énektudása, és színpadra termettsége kiváló, pályafutását végig kísérte a közönség szeretete.
Játszott prózai és operett, musical szerepeket, és néhány filmben is.
Ő az örök bohémság, jókedv – Oszika… Oszvald Marika…

Fotó: Nlcafe, Kállai Márton Forrás: Sombor Judit, Szabad Föld, Képes Újság

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük