Sárospataki diákként egyik legnagyobb színművészünk…

Egy átlagember bőrébe bújt hősszerelmes. Sajószentpéteren született 1922. március 18-án, és Budapesten hunyt el 1972. november 4-én.

Kétszeres Kossuth-díjas, Érdemes-, és Kiváló művész. A magyar színház- és filmművészet rendkívüli tehetsége. Tudta is magáról, hogy tehetséges már nagyon fiatalon.

Édesapja Péchy Sándor üveggyári munkás, eredeti foglalkozását nézve fémesztergályos, édesanyja pedig Szalay Margit – szintén a Sajószentpéteren dolgozó Szalay Margit volt.  Felvidékről, Eperjesről menekült magyar nemesek voltak.

Később nevét saját maga változtatta meg simán Pécsire. Egyrészt ezzel akart távolságot tartani apai ősével, Emerich Péchy-vel, aki annak idején a Habsburgok oldalán harcolt a szabadságharcban, és helyi rendeletei is az uralkodócsaládnak kedvezett.

Egy riporterrel, és egykori tanítójával Sajószentpéteren
Gyermekkorában sok községben megfordultak, de az elemi iskolát egy helységben, Ormosbányán végezte. Tanítója, Kovács József már ekkor észrevette tehetségét.  Úgy érezte, a gyereknek  színpadon a helye. Ezzel viszont sem szülei, sem nagyanyja nem értett egyet, kapott is tőlük egy pofont – bízva abban, hogy majd az észhez téríti.

Ekkor a gyermek Pécsi Sándor először öngyilkosságot fontolgatott, majd inkább úgy döntött, hogy megmutatja, nagy ember lesz belőle, és akkor majd  szégyellheti magát az, aki bántotta.

Sárospatakon tanult tovább a református gimnáziumban. Jó tanuló volt, de esténként sokszor kiszökött a kollégiumból mozifilmet nézni. Ilyenkor a helyi borbély ragasztott neki álbajuszt és álszakállt, hogy ne ismerjék fel tanárai.

Otthon, Sajószentpéteren közben legátusként prédikált a templomban.

Ekkoriban lépett fel az iskola színjátszó körben, és bár nagyon-nagyon vonzotta a színház, mégis a papi pályán gondolkodott, aztán végül beiratkozott a jogi karra. Ám pusztán két félévet töltött ott, egy ideig segédjegyzősködött, de már ekkor érezte,  tuda, hogy ez nem az ő világa.

Aztán bekerült a filmgyárba segédgyakornoknak, igaz, fizetés nélkül. Itt javasolták neki, hogy jelentkezzen a főiskola rendező szakára.
Ő viszont úgy gondolta, ha már jelentkezik, akkor inkább a színész pálya való neki.  Nagy eséllyel nem tévedett.
Ekkor még kétéves volt a képzés, 1944-ben diplomázott.
Vizsgaelőadásán ezt a kritikát kapta:
“A kopaszodó, zömök fiatalember minden gesztusa hiteles volt” – és jelezte: a fiatal színész saját magát adja…
Ennél nem kell nagyobb dicséret egy kezdőnek…
Sátoraljaújhelyen játszott, majd behívták katonának.
Mikor átjutottak Németországba megszökött, katonaszökevényként bújkálták végig a hátralévő egy hónapot Csehországban katonatársaival.
Visszatérte után Miskolcra szerződött, majd édesanyjával felutazott Pestre, és időpont egyeztetés nélkül megjelent a Művész Színházban Várkonyi Zoltán előtt –  meghallgatást kért.
Várkonyi  megpróbálta lerázni, de Pécsi Sándor nem enged, hajthatatlan, végül Várkonyi megadja magát: és meghallgatja.
Már vissza sem kell utaznia Miskolcra.
Utána a Madách Színház következik.
Már fiatal korától kezdve rendszeresen forgatott. Olyan darabokban játszott, mint a Liliomfi, amely már legenda, vagy a Talpalatnyi föld, Szent Péter esernyője, Fekete város…
Színpadon tevékeny részese volt a legendás, Pillantás a hídról, A vágy villamosa, Koldusopera, Hamlet, Romulus, Kaukázusi krétakör, Sirály, Tanner John házassága, Ármány és szerelem előadásának.  Csodálatos alakításai voltak.  Hatalmas színész, nagy régiséggyűjtő, és… imádta a nőket…
Következő szerepének otthoni gyakorlása közben halt meg szívrohamban. Egyszerűen kiment a fejéből, hogy neki lábtrombózisa miatt nem lenne szabad fejen állni.
Maximalitásra törekedett egész életében. Ebbe halt bele.
Annak idején Filmhíradó felvétel is készült a Liliomfi forgatásáról, a Filmhíradók Online jóvoltából íme egy rövid kis hírecske:
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, sajoszentpeter.tirek.hu, 24.hu, fotó: Dolezsál László,Sajószentpéteri Nagytemplom, Sajószentpéter, Filmvilág
Forrás: Wikipédia, Pécsi Sándor, a politikai rendszerekre fittyet hányó színész. Origó, Sztankay Ádám

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük