Tímár Béla – mindössze 41 évesen ment el…

Ő egy örök kamaszarcú, tiszta lelkű ember volt… Sajnos már 31 éve, hogy elment – egyre kevesebben emlékeznek rá.
Gyulán született 1947. október 8-án, és Budapesten halt meg 1989. február 2-án agydaganat következtében.

Csukás István írta róla egyszer a Film, Színház, Muzsikában: Hol volt, hol nem volt egy lelkesen elszánt színész, akit úgy hívtak, hogy Tímár Béla: aki hatalmas kalapban, óriáskígyó sállal a nyakán és legyőzhetetlen mosollyal az arcán becsöngetett…Egy csapásra a szívembe zártam őt… Egy kicsit a világot is, hiszen nem lehet az olyan rossz, ha ilyen emberek még léteznek benne.”
Nem lett előre megtervezve, hogy színész lesz. Angol-magyar szakos tanár akart lenni, de nem sikerült a felvételije, ezért segédszínész lett Békéscsabán. Próbálgatott, leste el a színházi titkokat, aztán egyszer egy vendégrendező: Kőváry Katalin magához hívta, és azt mondta, hogy jelentkezzék a Színművészeti Főiskolára. Ő jelentkezett, és elsőre fölvették.

Azt hitte, övé a világ, nagy mellénnyel kezdett bele a dolgokba. Pimasz volt, szemtelen, nagyképű, de valójában riadtságát, félelmeit palástolta ezzel.

Aztán egyszer odament hozzá osztályfőnöke: Ádám Ottó, és azt mondta neki, hogy ideje lenne eldöntenie, hogy színész akar-e lenni.
Nem értette, hogy mit csinál rosszul, persze csak azért mert még nem akarta, de valójában tudta ő, hogy miről lehet szó. Meg kell komolyodnia, fel kell nőnie, szelídülni kell, és alázatossá kell válnia, hogy színésszé lehessen.

És hogy erre rájött, utána már minden jobb lett.

Timár Béla az érettségit Békéscsabán, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban  szerezte meg, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Diplomáját 1972-ben vette kézhez.  Osztályvezető tanára Ádám Ottó volt. Osztálytársai között volt Bencze Ilona, Koroknay Géza, Marsek Gabi,

 

Muszte Anna, Nagy Gábor, Sir Kati, Szegvári Menyhért. Diploma után egyből a Madách Színház tagja lett, és egészen haláláig az is maradt.

Már főiskolásként felfigyeltek tehetségére. Szinte mindenben kitűnt, nagyon jó volt humorérzéke, ritmusérzéke, mozgása.  1980-ban már Jászai Mari-díjat kapott.

1988-ban elvégezte a rendezői szakot is, operarendező lett.
A hetvenes évek elején, kezdő színészként szerepelt Shaw Candid c. drámájában. A költő

megformálásáról így írt kritikusa. “Az előadás eseménye a fiatal Timár Béla. Tehetségére már a főiskolán felfigyelhettünk. Elragadó művész. Fogékony, érzékeny, csupa ideg, csupa vibrálás. Félszeg és magabiztos.

Ha belép, megtelik vele a színpad. Az előadás néhány, nagy pillanatát neki köszönhetjük…”

1982-ben bemutatkozott rendezőként is. Csukás István és Darvas Ferenc Ágacska c. mesejátékát rendezte.
Fontosnak tartotta, hogy legyenek rendszeres gyermek előadások. Tudta, hogy egy színésznek persze szerepálmai között inkább a Rómeó szerepel, mint mondjuk egy béka megformálása, de ettől függetlenül álma volt, hogy minden nagy színházban hetente legalább egy darab legyen a színpadon az ifjú generáció formálására.
A Főiskolán operarendezői szakot is végzett, az operát tartotta a színpad királyának.
41. születésnapját megelőző napon diagnosztizálták nála az agydaganatot.
Még fél év sem telt el utána – 41 évesen vesztettük el.
Gyorsan növő agydaganata volt. Bár megműtötték, csak időlegesen tudtak segíteni. Annak is az volt az ára, hogy addigi személyiségét részint elvesztette, lényegében életmentő műtétet hajtottak rajta végre.

Hét évig élt házasságban Ferenczi Krisztina színésznővel, aki később oknyomozó újságíró lett…
Négy gyermekük közül az ikrek koraszülöttként jöttek a világra, néhány napot éltek csak. Majd jött még két kicsi:  Ádám és Bálint… Közülük Bálint 95-ben Csóró szerepét játszotta a Valahol Európában színpadi változatában.
Tímár Béla azon művészeink közé tartozott, akiket az élők között nem tiszteltünk, s nem értettünk eléggé.
Forrás: Strassertibordr.hu, Pinterest, Youtube.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.