Ő lett egyik legnagyobb nevettetőnk…

Markstein Józsefként látta meg 1912. február 28-án a napvilágot, és 1987 május 31-én hunyt el Budapesten.

Foglalkozását tekintve artista, színész, humorista. Csodálatosan szerteágazó egyéniség. Ő volt a paródia nagymestere, melyben felhasználta pantomim tudását is. Híres volt arról, hogy mindent a legapróbb részletig kidolgozott, igényes volt munkájára. Egyik legismertebb alakítása Csehov, Ványa bácsijának paródiájában Ványadt bácsi megelevenítése.

Testi adottságai már gyermekkorban megmutatkoztak, édesapja mellett dolgozott, aki baromfi kereskedő volt. Középiskolában konfliktusba keveredett egyik tanárával, ezért először autószerelő inasként próbálkozott, de aztán magához vonzotta a cirkusz.
Ezt akkoriban családja ellenezte, ezért Strasbourgba küldték, ő azonban ezt felülírta, és elment helyette Párizsba, ahol egy ideig autószerelőként dolgozott. Végül győzött ismét a cirkusz, egy varietéhez szerződött, birkózószámmal lépett fel.

 

Tartott ez addig, míg aztán egy török legyőzte. Ekkor megelégelte ezt az életet, és hazajött, kereskedősegédként dolgozott. Nem sokáig, mert szerződtette a Royal varieté, ahol táncosként dolgozott. Aztán ismét jött egy cirkuszi időszak, majd a katonai szolgálat.

Ez után az Arizonába szerződött parkett-táncosnak. Itt egy gróffal keveredett afférba, ezért átment a Kék Egérbe, majd meg sem állt Egyiptomig. Megjárta Szudánt, Szíriát, Törökországot, Libanont, Olaszországban együtt játszott Marcel Barceau-vl, és a későbbi nagy zenész, Louis Armstronggal. Aztán pedig jött Párizs.

Innen aztán haza vezetett az útja, ahol a Moulin Rouge-ban táncolt, összebarátkozott Latabár Kálmánnal, és Kiss Manyival. Ez aztán meg is pecsételte sorsát. Rövidesen elindult színészi karrierje, mert a Moulin Rouge tulajdonosa fantáziát látott benne. 1940-ben új művésznevet kellett választani, mert a korbeli politika nem kért az angolos-németes nevekből, és mivel akkor halt meg a Spanyol király, akit történetesen Alfonz-nak hívtak, ezért ő e név mellett tette le voksát.
Ő az a fajta komikus volt, akit civilben is a humor éltetett. De ezt csak úgy lehet csinálni, ha halálosan komolyan veszi valaki. Nem vigyorogta el a dolgokat, ez volt a védjegye.  Állandóan improvizált a színpadon, egyszer Gobbi Hilda mondta is neki, hogy ez így “borzasztó”, mert nem bírja megállni nevetés nélkül…
Felesége sokszor benézett a színházba, és olyankor vitte gyerekeit is, úgyhogy hatalmas komikusok között cseperedtek a gyerekek.

Alfonzó imádta a nőket, de a nőzéshez ügyetlen volt, mindig lebukott.  Ettől függetlenül szerették egymást. Kisebbik fia mesélte a Szabad Föld 2010. február 24-i számában, hogy Siófokon fordult elő, hogy anyjuk rájött egy újabb szerelmi ügyre, és az utcán közölte férjével, hogy otthagyja. Eddig csak veszekedett miatta, ez újdonság volt. Az apja meg, mintha csak otthon lettek volna a forgalmas utcán letérdelt anyja elé és szerelmet vallott neki.  Közben persze a járókelők is észrevették, hogy mi történik, nézelődő volt bőven: Lencsikén, te vagy az én anyahajóm, ne hagyj el!  Édesanyja pedig ezt válaszolta: Igaz, Józsikám! De elegem van abból, hogy rólam indítod a támadásokat a nőcskéidre!
Egyszer a Népköztársaság útján sétáltak gyerekként az anyjukkal, amikor apjuk egy nőcskével jött karonfogva szembe. A gyerekek biztosak voltak benne,hogy cirkusz következik. Aztán mikor egymás mellé értek, akkor az apjuk megemelte kalapját, és azt mondta: Csókolom, nagyságos asszony…! – anyjuk hirtelen nem tudott semmit sem szólni, akkor, abban a pillanatban a veszekedés elmaradt, de aztán este bepótolták.
Mindenesetre a színházban őrség működött, hogyha véletlenül váratlanul benéz a feleség, akkor nehogy kellemetlen helyzetbe találja Markos Józsefet.
Bár nagy ereje volt, ettől függetlenül nem volt az a verekedős alkat, általában távoltartotta magától az erőszakot. Egyszer azonban Festetics grófot megverte, el is bocsátották érte az Arizona mulatóból. Amúgy az eset érthető volt, Alfonzó egy fát alakított, és Festetics meggyújtotta a lombozatát.

A háború alatt volt, hogy német tisztek előtt játszott, utána még sörözni is elment velük zsidó származásúként. Mikor a németek felugráltak köszönni, hogy Ein Volk, ein Führer, az apja azt kiabálta, hogy Ein Volk, ein küret. A magyar vendégek dőltek a nevetéstől.

 

De aztán jött 1944, amikor behívták munkaszolgálatra, innen származik örök szlogenje: Idefigyeljenek emberek… Így szólította őt és társait egy emberséges keretlegény. Innen később megszökött.
Hazatérése után műtőssegéd lett, aztán segédszínész. Egy ideig Rodolfó partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban, aztán 52-ben a Royal Színház tagja lett, majd a Vidám Színpad tagja lett. Innen aztán már nem ment sehova, majd három évtizedig – haláláig tagja volt a színháznak.

Egyszer egy születésnapi partira tiszta feketében érkezett, eljátszotta a földig sújtott embert, a többiek nem győzték kérdezni, hogy mi történt, milyen tragédia érte, de ő hosszú ideig nem válaszoltál, felspannolta a “közönséget”. Aztán egyszercsak kinyögte: Meghalt a háziorvosom. – Ennyire szeretted? – kérdezték a többiek. – Sokat törődött velem…- mondta.

– Hogy hívták? – kérdezték csodálkozva a házigazdák? – Dr. Mengele- mondta Markos… Itt látszik, hogy mindenből viccet csinált.

 

A háború alatt  viszont el kellett hagyniuk az országot, az ajtajukra kiraktak egy Dávid-csillagot és azt írták ki: Most nem viszünk Auschwitzig! Kimentek Brüsszelbe négyhetes szerződéssel, aztán négy évig maradtak kint.
Együtt dolgozott Totó-val, Vittorio De Sica-val, de rendszeresen fellépett Jacques Tati mellett is.A lakásukat megkapta a bejárónő, hisz disszidáltak. Aztán mikor visszajöttek annyi történt, hogy a határnál kapott egy fejmosást.

Hamarosan  reklámfilmekben, paródiákban, vígjátékokban, kabarékban, és gyermekfilmekben szerepelt. Mint a Keménykalap és krumliorr, ahol Major Tamás helyett kapta Bagaméri szerepét, mert Major visszautasította, nem akart gyermekfilmben játszani. Alfonzó viszont örökre egybeforrt Bagamérivel, mintha csak ráírták volna a szerepet.
A magyaron kívül 5 nyelven beszélt, ebből kifolyólag kiválóan parodizálta a külföldi nyelveket.  Sőt… Markos József, Alfonzó azon kívül, hogy híres erőművész, táncos, színész, parodista volt  – valahogy rá esett a választás, amikor valamit utánozni kellett.
A kőszívű ember fiaiban “szereplő” farkas falka hangja ő volt személyesen.
Markáns egyénisége, embersége, szerteágazó tehetsége a magyar humor egyik koronázatlan királyává tette…
Nagyobbik fia is követte a pályán, kiváló humorista, paródiában első rangú,többször együtt léptek fel. Ő Markos György…

 

Kevesen tudják róla, hogy Markos György humoristán kívül egy lánya, és egy fia is született.

Kisebbik fia is jó humorral megáldott ember, élete egy részét külföldön élte le. 24 éves volt, amikor édesapja segítségével rendes útlevéllel elhagyta az országot. Kanadában végezte el az egyemet, ott lett családja, majd 2001-ben hazaérkezett rokonlátogatóba, és itthon maradt.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.