Hová tették régen a szemetet?

Aki élt már 50-60 éve az tudja, hogy annak idején az utcán, vagy az udvarokon nem volt eldobott szemét.

Akár városon, akár falun járt az ember – tisztaság uralkodott.
Persze ez nem volt véletlen.
Akkoriban még egy család hónap elején csinált egy nagy bevásárlást, ezen kívül – ha csak tehette – csak a napi tejért, kenyérért ment a boltba.
A tejesüveget cserélték, vagy kannában hordták haza a reggelihez valót, a kenyérre meg maximum egy selyempapírt tettek, sokszor még azt sem. Belerakták a szatyorba, vagy pedig kézbe vitték haza. A szatyor persze vászonból készült, vagy pedig a kor divatja szerint háló volt. Sokszor használatos.

Régen nem volt dorbézolás, fölösleges dolgokat nem vettek, listával mentek a boltba, polctól-polcig menve – csak azt vették le, ami kellett, semmi fölöslegeset.
Nem volt szokás utcán enni, nagy néha vettek egy kis pattogót, annak a papírját is hazavitték, a világért nem dobták volna el. Nem volt hamburger, ha valaki nagyon megéhezett, akkor papírzacskóból kiflit csipegetett, de illetlenségnek tartották az utcán falatozást. Így szemét sem képződhetett.

50 évvel ezelőtt még mindent hasznosítottak. A befőttesüveget nem vitték vissza, kimosták, elrakták a nyárra, majd jó lesz a befőzésnél. Néha virágot rakta bele váza helyett, főleg ha sok volt a kertben.
Volt, aki a kristálycukrot, lisztet, rántást, sót is ebben tárolta.
Ha vettek szörpöt, akkor annak az üvege is így járt, egy alapos fürdés után ment a spájzba, és alkalomadtán csak előkapták. Ha már sok volt belőle, akkor meg visszaváltották.  Még a világért sem dobták ki, hisz pénzbe kerül, pénz volt benne. Szó sem lehetett róla, hogy kidobják, elpocsékolják.

Papírszemétből nem sok volt, csak a zacskók. Mindent papírzacskóztak. Még abban volt a só, a cukor, a liszt, a péksütemények, a gyümölcsöket is sokszor abba mérték.
Ezekből a tisztákat szépen behajtogatták, és elrakták a fiókba. Aztán ha valakinek tésztát pakoltak, netán uzsonnát elővették.
Ha sok volt belőle, felgyűlt, akkor vagy begyújtáshoz használták fel, vagy a többi papírhulladékkal szépen összegyűjtötték, aztán mikor papírgyűjtési akció volt, akkor leadták a MÉH-be, esetleg a házról-házra járó gyerekeknek odaadták, vigyék ők el, legyen egy kis zsebpénzük.
Ekkoriban már volt műanyag csomagolás. Tejföl, mosogatószer, súrolók, mosószerek egy része. Alig dobtak a szemétbe valamit. Voltak az Ultra mosókrémek, ezeknek dobozát egy kismosás után cserépként használták sokan. A mosószerek, mosogatók dobozának felső részét levágva szuper kis tolltartót varázsoltak belőle, vagy a tetejét lenyesve vázának lett tökéletes, a tejfölös poharak kellettek tavasszal a palántáknak.

Ha valaki bon-bon-t kapott ajándékba annak a dobozát legtöbbször valaminek a tárolására fogta be. A keményebbekből varródoboz lett.
A képes újságokat akkor még divat volt összegyűjteni, sokan be is köttették. Nem gondolták még, hogy pár évtized, és semmibe nézik.
A napilapokat is összegyűjtötték. Bármilyen koszosabb munka volt jó hasznát vették, és ablaktisztításnál ekkor még nélkülözhetetlen volt. Ha pedig használhatatlanná vált – ment a sparheltbe, vagy kályhába. Ebben az időben még a legtöbb helyen szénnel-fával fűtöttek.
Ha gazdálkodtak, akkor a melléktermékek is hasznosítva voltak, hisz a napraforgó tányérja, vagy a szára ugyanolyan tökéletes volt a kályhába, mint a kukoricaszár, vagy a csutka. Ráadásul nem csak meleget adott, hanem még főzni is lehetett a sparhelten ezekkel.
Ha kint gallyat-gallyat találtak, az is ment aprítás után a tűzre.

Nem volt olyan, hogy összegyűjtjük a falevelet, aztán majd elviszi a szemetes. Hülyének is nézték volna azt a gazdát, amelyik ilyesmire vetemedik. Egyrészt a falevél kiválóan szigetel, ha jó vastagon terítik le, akkor az alatta lévő növény biztos, hogy nem fagy el, sőt, a föld is ásható marad télen. A kert sarkában összegyűjtve, vagy a trágyához vegyítve idővel szépen beérett, és jó kis humusz lett
Ha volt egy kis ételmaradék, akkor először kilögybölték az edényt meleg vízzel, azt a moslékhoz borították, vagy a kutya ételébe keverték be. Ebben az időben még nem hallottak tápról. Volt már csirkéknél, disznóknál, de meg is volt a vélemény róla. Ám hogy macskák, vagy kutyák is tápot egyenek – egy akkor élt embernek igencsak kikerekedne a szeme, ha ilyesmit hallana. Elég volt biztosítani a családnak a mindennapi élelmet, meg ami kellett, nem hogy még flancoljanak.

Ha volt konyhai hulladék, akkor vagy az állatoknak adták, vagy pedig rászórták a kiskertre, majd beásták.
Tavasszal direkt vastagon hámozták a krumplit – amúgy is fonnyadttas volt már. Így két legyet ütöttek egy csapásra. Étel is lett az asztalon, a krumplihéjat elvetve pedig  egy-két hónap, és újkrumpli lett a kertben. Ugyanolyan életerős növény nőtt belőle, mintha az egész szemet vetették.

A levetett ruhát, ami már nem volt jó semmire, vagy akár később a kimosott tejeszacskót szépen kimosták, felcsíkozták, aztán új életre kelt lábtörlő formájában, és még évekig használhatták.

Abban az időben a városi házaknál szemétszállítás már volt, de még nem volt kuka. Legtöbb helyen hetente kétszer is hordák a szemetet, de ritkán lett tele a vödör vele. Sokszor ki sem rakták, megvárták a következő szállítást.

Fotó: Fortepan/Fővárosi Levéltár/BRFK Helyszínelés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük