Mindig színész akart lenni – mindössze 41 évesen távozott

Budapesten, a Táncsics Mihály utcai általános iskolába járt, és az  Úri utcában laktak, és a Vár romkertjében számháborúztak, játszották a Pál utcai fiúkat, a Ballada a katonáról-t, vagy a Robin Hood-ot…

Kalocsay Miklós  gyerekkorában hős akart lenni, mert szép, mert erős, mert mindig ő győz, és mindenki szereti.

Rengeteg Petőfi verset tudott – nem csoda – a Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett.
Első színpadi fellépése is Petőfihez köthető, A méla Tempefői-ben kapott egy kis szerepet.
Önállóan döntött arról, hogy színész lesz, valójában nem is akart soha más lenni. Szülei meglepődtek a döntésen, de nem ellenezték. Mellette voltak.
Felvételizett a Főiskolára, de túljátszotta a dolgot, nagyon meg akarta mutatni mire képest. Így aztán egy évig statisztált a Madáchban.
A második felvételi közeledtével jutott eszébe, hogy énekelni is kell, énektanárnője a Gyere bodri kutyám-at tanította be neki. Aztán Vámos László megkérdezte tőle, hogy mit énekel, ő meg mondta, hogy “A Gyere Bodri kutyámat”…

Vámos pedig: A Boci boci tarkát nem tudja? – kérdezte nevetve. Felvették. De nem nagy aránnyal. Ezt is Vámos Lászlótól tudta meg, 9-en voltak mellette, 8-an ellene.  Tőle tanulta amúgy a főiskolán a legtöbbet, a tőle tanultakat, valamint  egy verset szívlelt meg. Érdekessége, hogy színész írta színésznek. Törőcsik Marinak írta Szendrő József:

“Színpadon a halk hang,
Bizonyám csak pang, pang.
Így tehát mit lehet tenni?
Hangosan kell halknak lenni…”
Vele ilyen gond nem volt, kiváló volt hangképzése – hangja annyira jellegzetes volt, hogy aki annak idején hallotta most is fülében cseng.
Már a Főiskola alatt nagy szerepeket osztottak rá, még csak 21 éves volt, amikor eljátszhatta Rómeót.
Diploma után Vámos László nyilatkozott végzős osztályáról: Az osztályban négy olyan tehetség van, aki már ebben a pillanatban alkalmas arra, hogy bármilyen megterhelést rábízzanak: Egri Márta, Kútvölgyi Erzsébet, Szalay Edit és Kalocsay Miklós….
Játszott magyar drámákban, Shakespeare tragédiákban, vígjátékokban. Szerette azokat a szerepeket, ahol énekelnie, táncolnia is kellett.

 

Sok tévéjátékban szerepelt, viszont filmen összesen négyben tűnt fel.
Imádta a zenét, mindenfélét – hangulattól függően. A magyarok közül a hetvenes évek végén a Fonográf állt közel hozzá, de amúgy a Pink Floyd volt a kedvence.

Szabadidejében sokat járt a Duna-kanyarban. Hétvégi háza volt ott a családjának. Ilyenkor olvasgatott, barkácsolt, és lemezt hallgatott.  Szeretett úszni, teniszezni, focizni…
Színpadon bármilyen szerepben megállta a helyét. Kiváló volt hősnek, hősszerelmesnek, intrikusnak, cinikusnak – a szerepeket mintha csak rá szabták volna.
Színész volt a javából, sajnálatos, hogy mindössze 41 év adatott neki, 1991 decemberében hunyt el szívelégtelenség következtében.
Felesége Kolti Helga volt, egy kisfiúk született: Kristóf.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.