Mire volt jó a szajkó?

Ezt a szót mindenki ismeri: szajkóz, ismételget, nem érti, de mondogatja…
Van egy madarunk, aminek millió neve van: mátyás, mátyásmadár, matyimadár, mátyásszajkó – ez mind őt takarja. A szajkót.
Egy nagyjából galambnyi énekesmadárról van szó, mely kiváló hangutánzó, és az erdő őre is egyben.
Minden furcsaságra, és zajra felfigyel – ami nem megszokott. Ilyenkor éles hangjával felveri környezetét.
Képes különbséget tenni az ártatlan kiránduló és a fegyveres vadász között. A kirándulókat gond nélkül közel engedi, viszont a vadászt már messziről kiszúrja, és rikácsolással jelzi.
Mivel tökéletesen képes utánozni a kutya hangját, ezért vadászatkor többször előfordult már, hogy kalamajkát, keveredést okozott, a vadászat pedig sikertelenségbe torkollott.
Az érkező idegeneket pillanat alatt kiszúrja, ezért aztán szívesen tartották kalitkában is a háznál, jó volt házőrzőnek. Ha ragadozót, vagy rossz szándékú embert észleltek – egyből rikácsolni kezdtek.
A szajkó – mint már írtam –  kiváló hangutánzó is. Tökéletesen lemásolja  a kutyaugatást, macska nyávogást, más madarak énekét, de akár az ajtónyikorgást, a hinta nyikorgásának  hangját, rádió hangolását vagy más, ház körül előforduló zörejeket is megtévesztően tökéletesen szólaltat meg.
Volt olyan, hogy rádió adótorony környékén figyeltek meg szajkókat, akik a rádióvezetékek  furcsa, zümmögő hangját utánozták.
Néhány szót ugyan képesek megtanulni, de  ezen a téren a papagájok ügyesebbek.
Ám házőrzőnek tökéletesek – csak hát kínzás lenne őket kalitkában tartani egész életükben. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük