Vizes cukros kenyér, zsíros cukros kenyér és a többiek

Manapság ha játék közben megéhezik a gyerek, a reklám szerint  tejszeletet, esetleg  Rudit illik neki adni…

Annak idején kevesebbel is beértük –  amikor  éhesek lettünk a nagy, udvari hancúrozásban, nem sokat bíbelődtek az energia utánpótlással.

Bement a gyerkőc a játékból, szerencsés esetben megmosta a kezét, kent egy jókora zsíros deszkát, vagy megette úgy, ahogy volt, vagy  megszórta még cukorral rendesen, kicsit rálapogatta, hogy ne szóródjon le, ne essen le belőle egy szem sem – aztán pedig jóízűen betömte.

Volt a kevésbé sem elborzasztóbb – mai szemmel – másik lehetőség, amikor nem zsír került a kenyérre, hanem hirtelen belemártotta a kis tekergő egy kis vízbe a jó vastagon levágott kenyeret, aztán erre került a vastag cukorréteg. Ezekre – a vízre, vagy zsírra – azért volt szükség, hogy a cukor ne peregjen le, és persze könnyebb legyen lenyelni.

De ekkoriban ott volt a vajas- vagy zsíros-Delikátos kenyér, vagy a vajas-mustáros, zsíros-mustáros kenyér, sőt abban az időben még a mustárt is megeszegette egy gyerek a tubusból. Mert, hogy finom volt.
Meg a vajas-mézes, vajas-lekváros? Örök kedvenceim.
Sok – mai szemmel nézve – hajmeresztő dolgon élt a gyerekek nagyjából fele, akiket a szülők engedtek lényegesen szabadabban mozogni a lakásban, házban, mint a maiakat.
Te gyerekkorodban kóstoltad valamelyiket? Vagy volt valami más nyalánkság a tarsolyodban?
Én például a vajas-lekváros kenyérért voltam oda, ami abban a korban még nem volt annyira elfogadott…
Fotó: Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.