Szeretnél szép cserepes virágokat? – néhány régi tipp hozzá…

Régen nyáron a cserepes virágokat kivitték az udvarra, ott töltötték a nyarat.
Ekkor tértek úgy igazán magukhoz, hatalmasat fejlődtek a napsütésen, a kellemes melegben. 
Minden este ilyenkor locsolni kellett őket, hisz mivel cserépben voltak – könnyen kiszáradtak volna.
Ha esett az eső az még jobb volt, az elsőt igazából simán locsolással pótolni nem lehet.
Mivel sok vizet kapott a növény nyáron, ezért sokszor kellett lazítani is a földjét, másképp bekeményedett volna.
Akkoriban amúgy sem laza virágföldet használtak, hanem ami éppen az udvarban adódott.
Ha agyagos volt a talaj, akkor azt kapta a növény, ha homokos, akkor azt.
Próbálták persze mindenfélével javítani a földjüket. Így került bele a kifőtt, kiszárított kávézacc, a teafű, vagy ha feltúrt a vakond a kiskertben, akkor a túrás földjét biztos, hogy valamelyik virág “kapta meg”.
Gyűjtötték az esővizet. A csatornából lefolyó vizet felfogták, és a következő esőig amit lehetett abból locsoltak. A virágok meghálálják. A csapvíz a közelébe sem érhet. Akinek kertje van tudja: Egy alapos eső százszor többet ér, mint akár a napi, csapvizes locsolás.
A hatvanas években még nem volt divat a tápsó, lehetett kapni már, de valahogy nem volt jellemző, hogy vegyék.
Ha lefőtt a kávé és kiöntötték, akkor az összefolyót sokan kiöblítették, és ráöntötték a virágokra.
A teáskannában maradt teát másnap ugyanígy a virágra locsolták. Ha ment vele a teafű is, akkor még jobb volt
Sokan esküdtek rá, hogy csirkebontáskor, húsdaraboláskor keletkezett húsos lé kiváló tápanyag, ezt is a cserepesekre öntötték – volt aki ennek finomítottabb változatát használta, a maradék húslevest locsolta a virágra.
Aztán főleg nyáron volt szokás, hogy a lavórból a mosdóvizet kilocsolták az udvarra, s ha néha elkapta a kinti virágosokat – egyáltalán nem volt baj, mert meghálálták, hatalmasra nőttek tőle. De ha locsolták őket vele, akkor utána sima vízzel mindig utána öntöztek, a szeresből pedig csak keveset raktak rájuk.
Meg kellett találni a középarányt, heten-kéthetente egy kis mosogatószeres, vagy szappanos víz csak használt.
És volt egy csodaszer, amit nem csak akkoriban, most is használnak még sokan: ez pedig az élesztős víz.
Élesztő akkoriban is minden háznál volt, sütéskor sokan lecsíptek belőle egy cseppet, és belerakták egy nagy üveg vízbe. Megvárták, míg feloldódik, az üveg tetejét ekkor befogták, aztán le-fel fordították, így összekeveredett az egész, aztán végig locsoltak mindent vele. Nem literszámra, mindenki kapott egy kicsit. Utána pedig normál locsolással beleöntözték a földbe.
Csodálatosak tőle a növények. Gyorsan nőnek, szépek egészségesek.
És ha mellette időnként egy kis teafüvet, maradék – cukor nélküli teát, vagy kis kávézaccot is kapnak még a hagyományos fajtából, akkor biztos hogy gyönyörűek lesznek virágaink.
Megjegyzem sok idős ember a mosdóvizet is a virágokra öntözi, vagy a kiskertben. A benne lévő szappan maradványt nagyon csípték a növények, hajtottak tőle ugyancsak. Viszont állandóan nem lehet vele locsolni, mert a túl gyors növekedés miatt könnyebben megbetegednek.
Ha pedig megtehetjük – amit csak lehet rakjunk ki nyáron az udvarra, így legalább a szobai növényeink felfrissülnek, magukhoz térnek. Jobban bírják majd az ínséges telet.
Fotó: Fortepan/Magyar Hírek Folyóirat

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük