Miért éltek tyúkok a pesti konyhákban?

Tyúkanyónk bár a sparhelten garázdálkodik,  nem házi kedvencként került oda, teljesem más az ok, ami miatt  a konyhában él.  Pesten, a nagyváros közepén, egy társasház konyhájában.

A gazdasszony  nem annyira a tyúkot félti, hanem családja hasát, hogy nem lesz mit enni, főleg, hogy még havonta egyszer sem kerül az asztalra hús.
Általában a tűzhely, sparhelt környékén leraktak egy ládát, bele egy kis füvet, hogy a baromfinak kényelmes legyen, vagy újságpapírt, azt csak ki kellett időnként alóla cserélni. Lábára kötöttek egy madzagot, hogy ne járja be az egész lakást, és így éldegélt tyúk és a család békésen, hónapokon keresztül, míg el nem érkezett az ideje…
Az országban a háború után nagyon alacsony volt az élelmiszer fejadag.
Akkoriban, ha csak azon éltek volna az emberek, és úgy kellett volna újjáépíteni az országot a háború után, most nem lenne semmink, mert élelem nélkül dolgozni nem lehet.
Főleg olyan kemény fizikai munkát, amit véghez vittek. Romeltakarítás, hidak, utak, gyárak építése…
Mindez pár deka kenyéren és krumplin…
Így aztán a szükség törvényt bont alapon: az asszonyok állatokat is tartottak  a lakásban.
Egy-egy csirkét, nyulat, de volt, aki még malacot is. Így legalább nagy ritkán egy kis húshoz is juthattak.

A baromfitartók nem nagyon problémáztak rajta, hogy gusztustalan, meg hogy mit szólnak mások, hogy csipogás, röfögés, mekegés hallatszik a konyhából, vagy előszobából.
Aztán néha megmutatták nekik a külvilágot is, elmentek kicsit kapirgálni, legelészni…
Ha valaki megélte az éhezést az tudja, hogy mindent megtesz, hogy elkerülje.
Akár így, akár az egész vagyonkáját feláldozva érte…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.