Miért volt jó a Kádár-kocka?

Hogy miért hívják Kádár-kockának?
Mert a Kádár-korszakban épültek tömegesen, az ötvenes évek végén jelentek meg, s hódították meg az országot.
Egyes becslések szerint nagyjából 800 ezer készült belőle, de tudni kell, hogy felületes az elnevezése, mert bizony a Kádár János előtti időkben is volt már belőle, hasonló szerkezetű – csak jóval kevesebb.
Olcsón összehozható, típusterv alapján épített, 10×10-es házak voltak, belsejét úgy variálták szinte ahogy akarták, de legtöbbször két-három szoba, konyha, fürdőszoba, kamra, és folyosó volt benne.
Ami a lakói számára – falusi, és városi munkás emberek – hatalmas előrelépést jelentett.
Hisz a háború előtt a parasztok nagyrészt régi – bár nagyon szép, takaros – de mégiscsak egészségtelen, felvizesedett házakban laktak, a városiak nagy része pedig bérlakásban, vagy egy társbérleti szobában.
Legelőször ilyen típusú épületeket árvíz sújtotta településen épített az állam, mert költséghatékony volt, gyorsan és olcsón fel lehetett húzni ezeket.
Egy idő után aztán kezdték lekoppintani, mivel az a hír járta, hogy jó a beosztása,  jobb a régi, addig bevált épületnél.
Akkoriban az ikerablakok is igen csábítónak tűntek, előtte a magánházakon régi, kis üvegűek voltak, ezek a hatalmas ablaktáblák viszont jó sok fényt biztosítottak.
Más kérdés, hogy hűtötték is a lakást télen, de így is jóval egészségesebbnek számítottak ezek az épületek, mint a régi hosszúak.
Ha összegyűjtötték a telekre valót, akkor utána egy kölcsönnel és kis családi segítséggel megindulva össze tudtak hozni egy házat kalákában.
Kellett hozzá 17000 kisméretű tégla – legalábbis a fő falakra, és ezzel már ház formája lett.
A hetvenes évek legelején még 40 ezer forintból fel lehetett építeni –  családi, baráti munkával egy ilyen épületet.
És bizony ennyi pénzt egy falusi lakodalomban az ifjú párnak összejött a menyasszonytánccal.
.Ez  nagyjából 2 évi fizetés volt amúgy.
Ha a menyasszonypénzből nem jött össze az összeg, akkor  az egyik fizetésből az építkezés költségét két év alatt megtakarékoskodhatták. Bizony voltak ismerőseim, akik míg nem jött össze a lakás és az első kocsi csak zsíros kenyeret és csirkelábat ettek… De néhány év alatt összejött minden, utána könnyebb lett nekik is az élet.
A két szoba általában  az utcára nézett, ezek kályhája – mely eredetileg  cserépkályha volt – egy kéményre csatlakoztak.
Mivel a helyiségek egymást is melegítették, nem fújta a szobát-konyhát két-három oldalról a szél, ezért fűtésük a régi módihoz képest takarékosabb volt.
Más kérdés, hogy azok vályogból épültek, így jobban tartották a meleget, és mivel legtöbbször spórral fűtöttek benne, hulladék fával, gallyakkal is meleget varázsolhattak benne.
És bizony a Kádár kockában nem  igazán volt jó ötlet takarékosságként egy  helyiséget nem fűteni, mert akkor a többi helyiség fűtési költsége ugrott meg, de nagyon.
Mindenesetre hosszú ideig ez a típus  maga volt a csoda, ez volt a modern, a korszerű.
És igaz, ami igaz – a tsz-dolgozók, a városi munkások így legalább házhoz juthattak, kényelmes otthonhoz, mely mindenképpen hatalmas előrelépés volt.
Míg a kockaházak fel nem épültek, addig a családok nagyrészt együtt éltek. Egy helyen az idős szüle, a gazdáék, és az ifjú házasok…
Jó is volt ez, meg rossz is.
A modern világ már más volt, mint a régi, a fiatalok már nehezen viselték el, hogy beleszólnak az életükbe.
Az idősebbek meg a megváltozott életmódot nem nézték jó szemmel, ők még a régi szokásokhoz voltak szokva. Így idővel természetessé vált, hogy az ifjú pár külön házat akar, és mindent meg is tettek érte, hogy legyen valami belőle.
Az idősek – meg főleg a békesség kedvéért – segítették őket ebben a tervben.
Az akkor csodának számító házakat viszont mára már sokan lenézik, mert kicsi, mert régi, mert egy lére készült a többivel. Semmi egyedi nincs benne, olyan snassz….
Pedig bizony jó volt az, és ma is jó még sok családnak… bizony mennyien örülnének, ha ilyen   lenne….csak lenne…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük