Mire használták az uborkánál a rézgálicot?

Hát permetezésre – vágjuk rá… És még?
Régen a legfontosabb permetszer a rézgálic volt.  Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem sok mindent permeteztek, megelégedtek azzal, ami adatott. És ha valamit nem pampucolnak állandóan, akkor az nagy átlagban egészségesebb is.
Így volt ez az uborkával,  szőlővel, gyümölccsel. Egy kis rézgálicos, meszes permetezés – “oszt annyi”.

Van azonban a rézgálicnak egy másik jó tulajdonsága, mégpedig nem engedi elillanni az uborka szép, zöld színét.

Egy városi átlagember számára elborzasztó – de sok helyütt alkalmazták azt a módszert a falusi asszonyok, hogy az uborkával megtöltött üveg aljára, vagy a tetejére vagy egy csipetnyi rézgálicport raktak.
Ez szépen feloldódott, és az elrakott uborka egy-két-akárhány év múlva is egyrészt jó ropogós maradt, nem lágyult meg, másrészt meg nem hóka, fakó, szürkés zöld színű, hanem eredeti zöldjében pompázott.
Egy dologra kellett vigyázni: ne találkozzon ilyenkor a rézgálic borkénnel, ami egy esetben fordulhatott volna elő, ha boroshordóban rakják el az uborkát – hisz a borkén bor fertőtlenítésre, íz- és színmegőrzésére  való. De melyik parasztasszony tesz ilyen botorságot?
És bár rémisztő hallani hogy egy permetszert raktak az üvegbe azért, hogy az uborka ropogós és szép zöld legyen – nagy kár nem származott belőle, mivel nem ették kilószámra, és kis mennyiségben a szervezetbe jutva nem volt káros hatása.
Viszont a savanyú nagyon is kívánatos lett tőle.
Régi módszer – persze alkalmazni nem kell.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.