A debreceni Hófehérkéről hallottál már?

Semmit nem találni a debreceni Hófehérkénkről az interneten se fotót, se szövegben nincs említés róla – már csak az idősebb generáció emlékeiben él haloványan, pedig gyerekként, felnőttként mindenkit foglalkoztatott – aki csak látta.
Bármikor mentünk be a központba – mindig feltűnt valahol.
Általában a Piac utcán közlekedett, de sokszor láttam a Csapóra letérni.
Hogy hova mehetett? Az már eltűnt az idő rejtelmeiben…
Mindenki tudta, – legalábbis ezt a történetet mesélték egymásnak az emberek – hogy a háború óta a hét, a hónap, és az évek összes napján egy bizonyos időpontban kiment az állomásra- tiszta fehérben felöltözve, és feszülten, repesve várta a vonatot, amivel majd vőlegénye megérkezik hozzá, aztán boldogan élhetnek az idők végezetéig..
És minden egyes nap, évtizedeken keresztül átment a traumán, hogy ma sem jött meg a Kedves…
El tudod képzelni ezt?
Volt egy lány a cívisvárosban, aki élte átlagos életét a háború előtti időkben.
Nagyjából annyi idős lehetett, mint anyu, valamikor a húszas évek végén születhetett.
Egy átlag debreceni még a nevét sem tudja. Ifjú korában nem volt miért megjegyezni, később meg már – ha csak lehet – messzire kerülték.
Volt a lánynak egy vőlegénye, de szerelmükbe beleszólt a háború.
A fiút behívták, kint harcolt a fronton – de haza már nem érkezett.
Vagy a fronton halt meg, vagy fogságban – nem tudni.
Szomszédai biztos beszélték a régi időkben, ismerték nagy eséllyel az egész történetet – mára már ők sem élnek.
Amint bizonyossá vált, hogy szerelme már soha nem tér vissza, a lány Hófehérkévé változott. Fehér ruhában járt “éjjel-nappal”. Minden fehér volt rajta – akár a menyasszonyoknak – gyerekként inkább egy várkisasszonyra, vagy “váröregasszonyra” hasonlított. Fehér ruha, fehér csizma, fehér, lisztezett arc, hófehér haj, kifestett, nagyon piros száj, fehér kalap – én ugyan valami csúcsos fejfedőre emlékszem, de egy gyerek képzelete még igen élénk…
Minden fehér volt nála és rajta, és senkivel nem áll le beszélgetni. Legalábbis, mikor én láttam soha. El volt magával, gondjával, bajával. Az emberek pedig messzire kerülték. Ha meglátták, és nem tudtak kitérni – akkor leszegett fejjel, vagy hirtelen valami nagyon fontos dologra, másra figyelve oldalogtak el mellette.
Emlékszem, ahogy anyu rám szólt, mikor gyerekként megláttam: “Ne bámuld, nem szabad! Bolond szegény…”
Hozzátartozott Debrecenhez – mindenki tudta, hogy Ő Hófehérke, és hogy mi történt vele. Legalábbis azt, ami közszájon forgott.
Hiába nézte mindenki őrültnek, hiába nem volt mellette senki, ő akkor is, egész életében, évtizedeken keresztül hitt, és reménykedett – hogy egyszer végre megtörténik a csoda, egymásra találhatnak szerelmével…
Erre a hitre ment el az egész élete…
Ha tudsz valami róla, kérlek jelezd, jó lenne megismerni a valós történetet.

13 thoughts on “A debreceni Hófehérkéről hallottál már?

  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    A Művész úr a 80-as években a Holló János u 7.-ben lakott a legfelső emeleten. Személyesen lifteztem többször vele az ötödikig. Valóban erős ember volt, kevesen tudják, hogy a nagyerdei sportpályára (Építők?) járt a súlyemelőkkel edzeni. Komoly súlyt emelt, hihetetlen gesztikulálások közepette, egyszer volt módomban végignézni. Ott akkor mindenki őt nézte, ahogy körbe táncolta a súlyt, mielőtt felemelte. Kár, hogy akkoriban még nem volt video. Egyszer a Piac utcán siketült lefotóznom a 80-as évek elején – szerencsémre…

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    Hófehérkét én is a Meteor mozi környékén láttam sokszor,a története ismert volt,szüleim is mesélték. A művész urat a belvárosban, a Kossuth mentében járó idòs embert a Csapó utca környékén láttam sokszor de nem tudom a történetét.

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    Erdős Mihály – sokak szerint végzett festő, de az életrajz, amit a Galéria Savarian találtan róla az Cs.Erdős Tibor festőművészé. Úgy mutatkozott be, hogy tájkép és csatafestő. Pont ma olvastam, hogy egy ideig a Pacsirta utcán élt egy szobában – társbérletben – az édesanyjával együtt, és sokat beszélgetett a házigazdáékkal. Állítólag nagyon művelt ember volt, sokat lehetett vele beszélgetni, de ha unta a dolgot, akkor a vállát csapdosta fehér kesztyűjével. Édesanyja egyszerű asszony volt. Művész úr a Déri téren üldögélt szívesen, mélyen hajolva bókolt a nőknek, ha valaki nagyon megbámulta, akkor a kesztyűjével felé intett. Ha pedig valaki kikezdett vele – srácok – akkor a nála lévő esernyővel, vagy sétapálcával vett rajta elégtételt. Sokszor látták a városban – itt-ott festeni, hagyta nézni a folyamatot.

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    A Debrecenben hallottam csoportban sok bejegyzés érkezett rá. Rokonok is írtak. A vőlegény vonatát felrobbantották a háborúban, táviratot kapott, hogy meghalt. Onnantól kezdve járt ki az állomásra. Állítólag az Árpád téren élt az édesanyjával, s amíg ő élt, addig Hófehérke is viszonylag gondozott volt, és ekkoriban járt még fehér ruhában. Később már úgy élt, mint egy hajléktalan, a fehérséget feladta, kukázott, és az Állami Építőipari Vállalat lépcsője alatt találták meg. Pityi volt a beceneve ha minden igaz, és végzettsége szerint tanítónő volt.

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    Én is emlékszem Hófehérkére. A Cegléd utcán találkoztam veke a legtöbbet, a Meteor mozi környékén. Gyerekként féltem tőle. Engem is érdekel a sorsa.

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    Én is emlékszem Hófehérkére, valóban csúcsos kalapja volt. Gyakran lehetett látni a belvárosban. Bár a hófehér ruhája inkább szürke volt…
    A Művész Úr neve Erdős Mihály volt, egész jó képei voltak. Mindig elegáns volt, fehér kesztyűt is viselt, mindenkinek köszöngetett… A Csemete utcán lakott, még erre is emlékszem.
    A másik ikonikus alak Kossuth Lajos volt. Szintén a belvárosban volt látható, tökéletes Kossuth utánzat . Az ő történetéről nem tudok többet.

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    Abban az időben, élt a Művész úr is! Mindig, a Hangyánál szállt fel a villamosra! Ő róla sem tud , senki?

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    Én is emlékszem rá, a 70-es évek végén voltam főiskolás Debrecenben. Való igaz, ennyit mindenki tudott a fehér ruhás nőről. Engem még sok év múlva is foglalkoztatott a történet. Aztán egyszer tollat ragadtam, és továbbgondoltam. A tarcankinalom.blog.hu-n meg is jelent az írásom pár évvel ezelőtt. Többen kerestek akkoriban – mert a fb-on is futott – , hogy így végződött-e a sorsa Hófehérkének.

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    A művész Úrnak volt egy öccse, Erdős Árpád a férjemmel egy munkahelyen dolgoztak, az Agrártudományi Egyetemen, majd Árpi bácsival később én is dolgoztam a MEDOSZ SZMT. Székházában a Piac u. 45. alatt. Árpi bácsi nagy szeretettel vette körül és gondoskodtak róla feleségével együtt. Legutolsó lakása a Sportszer bolt felett volt a Piac u. 32. alatt. Én akkor a Vöröskereszt HBM. Szervezeténél dolgoztam a Sportszer bolt felett volt az irodánk. A hátsó bejárati (1.emelet) erkélyünk az Művész Úr (Erdős Mihály) ablaka oda nyilt ki. Be is hívott bennünket – kolléganőket – hogy nézzük meg a festményeit. Csodálatos festményei voltak. Nem szerette azokat az embereket, akik kinevették, a hölgyeknek mindig udvariasan meghajolva köszönt. Valamikor a 80-as évek táján távoztak el az élők sorából. Nyugodjanak békében.

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    Volt a városnak egy művésznője is , arra ki emlékszik ? Magas vékony nő , mindig csipkekesztyűvel a kezén . A Piac utcán , Kossuth utcán és a Batthyány utca környékén lehetett találkozni vele . A Batthyány utcában lakott , mindig nyitott ablak mellett énekelt . Hófehérkére úgy emlékszem , hogy a Csapó és Piac utca között láttam sokszor , az utcai szemesekben turkált az élete útólsó éveiben . Volt a városnak egy olyan lakója is aki magas férfi volt , mindig khaki színű kabát volt rajta mű fülei voltak . Állítólag valami háborús sebesülés következtében .
    Volt a városnak egy Gyurija is aki nagyon okos volt , csak a háború Őt is megviselte és az elméje megsérült . A telefonkönyvet kívülről tudta . Állítólag tanári diplomája volt .

    Reply
  • 2021.12.04. at 16:14
    Permalink

    A Művész úr tényleg nagyon művelt volt. Mellesleg nagyon jól teniszezett is, ezt saját tapasztalatomból tudom, gimnazista koromban többször játszottam vele a Deac pályán. Furcsa táncmozdulatokkal kivitelezett, de szinte védhetetlen bomba szervái voltak.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük