Eső előtt miért szállnak alacsonyan a fecskék?

Ezt már a régiek is megfigyelték, és teljesen logikus magyarázat van rá.

Ha azt látjuk napközben, hogy a fecskék megszokott repülési magasságuktól jóval lentebb szállnak, már-már földközelben – biztosra vehetjük, hogy rövidesen esni fog.
Vagy legalábbis a közelben eső lesz, hisz a megfigyelés lényege a párás levegő.
Eső előtt megváltozik a légnyomás, és a levegő jóval több párát tartalmaz az átlagosnál.
Most képzeljük egy rovar helyébe magunkat, aminek vékony, hártyás a szárnya. És ennek a hártyának a szárazságától függ, milyen magasban tud szállni. Hisz ha vízcseppek (pára) tapadnak rá, akkor több terhet kell magával cipelnie.
Így aztán ha jön az eső, és rovarunknak szárnya párás, magyarán: nedves lesz – egyszerűen képtelen magasra emelkedni.
Így aztán a rájuk vadászó fecskék is földközelben maradnak, ott repdesnek, száguldanak a betevő falatjukért.

De ha kutyád van, az is jelzi előre az esőt.
Ilyenkor vakaróznak-vakaróznak-vakaróznak. Nagy eséllyel a szőrük alatt lévő por, szennyeződések jobban irritálják őket.
Másik kedvenc időtöltésük eső, vihar közeledtével a nyugalmas helyen történő alvás. Tehát ha elvonul egy védett helyre, és csak a szunyával foglalkozik, akkor rövidesen eső várható, sokszor zivatar.
Ennek az a magyarázata, hogy félnek a dörgéstől, villámlástól – biztos helyet akarnak tudni maguknak.
Ha a madarak a porban fürödnek, vagy nyáron sok gilisztát látunk a földfelszínen, a verebek nyugtalanul csiripelnek, a szarkák nagy hangon kárognak, és ha a kakas délután kukorékol, akkor is esőre számíthatunk.
Ha a hangyák a bábjaikat cipelve menekülnek, és a földfelszínen csoportosulnak, vagy a szamár nagy hangon ordibál – akkor viszont zivatar várható.

Ezek a dolgok megfigyelésen alapulnak, és legalább annyira beválnak, mint a modern technika által támogatott meteorológiai előrejelzés. Néha jobban, hisz helyileg értelmezhetőek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.