Együnk diót dióval…!

Régen minden ház udvarán – lehetőleg a ház környékén – volt legalább egy diófa, amit aztán a háziak nagy becsben tartottak.
Nem csak terméséért, hanem minden porcikájáért. No meg hatásáért…
Na persze ez azért túlzás, hogy diót dióval együnk – de ha heti 3-4 alkalommal fogyasztunk ebből a finomságból, akkor sokat teszünk egészségünk, fittségünkért.
Akik ellene vannak, azoknak legfőbb érvük az, hogy a dió nagy része – 65 %-a zsír…, vagyis elég tetemes a kalóriatartalma, tehát nem igazán fogyókúrás étel.
A zsírtartalom igaz, a kalóriatartalom is, de attól még hogy valaminek magas a kalóriatartalma – még nem következik belőle egyenesen, hogy hizlaló is.
Persze aki már erősen túlsúlyos az ne rágcsálja marékszámra naponta, mert nem fogyókúrás étel, de csak önmagától – a diótól nem fog elhízni senki.
Hatalmas előnyei vannak, amit már szinte fogyasztásakor is érzékelünk.
Ott van benne a magnézium, hozzá a B6 vitamin, E-vitamin, foszfor, folsav…
Néhány szívbetegség elkerülhető vele, mindenesetre tehetünk érte, hogy kisebb eséllyel essünk bele…., ráadásul gondolkodásunk fittebb lesz.  Állatkísérletek igazolják, hogy az Alzheimer-kórnál a már kialakult betegség is szinten tartható vele. (Remélhetőleg valós állatkísérletek, mert az Alzheimer-kutatás körül mostanában felröppentek sötét viharfellegek)
A dió csökkenti a LDL-koleszterin szintet, így kisebb eséllyel alakul ki az érelmeszesedés, ezáltal nagyobb eséllyel kerüljük el a szívinfarktust, vagy az agyvérzést. Kisebb eséllyel alakul ki az ereken lerakódás – és ennek az az oka, hogy magas antioxidáns tartalma.
Ugyancsak az antioxidáns, és Omega 3 zsírsav tartalma felelős a memória javulásáért fogyasztása  esetén.
Ráadásul azok, akik rendszeresen, tehát heti 2-3 alkalommal fogyasztanak diót nagyobb eséllyel kerülik el az időskori – 2-es típusú – cukorbetegséget.
Régen a házak bejárata közelébe ültették a diófát. Ennek az volt egyik oka, hogy hatalmas árnyat adott, a másik pedig az, hogy levelének illatát a rovarok nem állják. Ezért ahol diófa van a ház mellett – kisebb eséllyel található légy. Tehát természetes légyriasztóként is “üzemel”.
a házban élő rovarok ellen is használták. A lepedő alá, a matracra raktak diófalevelet, ezáltal a bolhák inkább más helyet kerestek.
Régen is volt gombás köröm, a diófa levelének főzetébe áztatták a lábat. Igaz, hogy megszínezi a körmöt – a diófa levelének főzete sötét – viszont a gomba is elmúlik néhány áztatás után.
A zöld diófalevél főztje vírus,  baktériumölő és gombaölő hatású – ez bizonyított.  Használták fejtetű ellen is.  Fürdőnek gyulladásoknál, gargalizálni száj és torokbajoknál.
Azt meg szinte mindenki tudja, hogy fájából gyönyörű bútorokat készítenek. 
A dió héjának hatalmas a fűtőértéke, tehát kimondható – hogy minden porcikája értékes. 
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.