Régen a szőr nem ápolatlanságot – mást jelentett…

Manapság el sem tudjuk képzelni a világot életre szóló szőrtelenítés nélkül, mondván: ez hozzátartozik az ápoltsághoz.
Hozzátartozik a tisztasághoz, a fittséghez, ha nem tesszük, akkor elhanyagoljuk magunkat világ csúfjára, és még büdösek is leszünk.

Ráadásul kinéznek, kiröhögnek, és másoknak meg lesz a véleményük rólunk…
Mert hogy azt terjesztik majd: ápolatlanak vagyunk…
Na, erre mondaná azt apám, s nagyapám, hogy: legjobb módszer a mosakodás. A hónalj, vagy bármely testrész – akár van rajta valami, akár nem – akkor lehet büdös, ha nincs tisztán tartva..
Valamikor a hatvanas években ha egy nőnek szőrös volt a lába, akkor  azt mondták: sok pénze lesz…
Korábban még arra is “vetemedtek” az emberek, hogy a lábon lévő szőrt valamilyen módon kiemelték: erre jó lehetőség volt a szempillaspirál használata a lábszőrzetre.
Hülyeségnek hangzik?
Pedig nem az.
Ugyanis egy gyermek még puha bőrű, esetleg kis pihécskékkel van tele.
Aztán ahogy elérkezik a kiskamaszkorba, aztán jön a valódi kamaszkor, elkezdenek dolgozni a szőrtüszők…
Magyarán: a szőr az érettség jele.
Régen erre a fiúk-lányok büszkék voltak, és mindkét fél kifejezetten vonzónak tartotta.
Papa és apu is hangoztatták annak idején, hogy a nő nő legyen, és ne gyerek…
És Mamának, Anyunak is kifejezetten tetszett, mikor a kigombolt ing  megmutatta, hogy nem egy csecsemő hordja…
Akkoriban úgy vették, hogy az emberen semmi sem felesleges, és mindennek van funkciója. Ha pedig van, akkor e felfogás szerint  hülyeség megszabadulni tőle.
Változnak az idők, most másképp gondolkodunk.

Aztán lehet, hogy jön egy új generáció, aki megint más magyarázattal áll elő…
Vagy visszatér a múltba.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.