Szilveszterkor miért használunk szerpentint, confettit, dudát, álarcot?

Ennek a kérdésnek a megértéséhez is a múltba kell visszatekintenünk, és a megoldás a régi népszokásokban, hiedelmekben keresendő.

 

Milyen érdekes, hogy bizonyos dolgokban már nem hiszünk – legalábbis legtöbbünk – ettől függetlenül modernizált formában még tartjuk a szokást, ezek a dolgok például valahogy velejárói lettek a Szilveszternek.

Régen úgy tartották, hogyha hosszúra nyújtunk valamit Szilveszterkor, mint például rétest – akkor egész évben hosszúra nyúlt, évig tartó szerencsénk lesz…

Az apró dolgok kifejezetten jót tesznek ilyenkor, hisz ott a lencse, a bab, a borsó, ami szintén szerencsét hoz.  De ott a pezsgő alapanyaga – a szőlő, és a benne lévő buborékok is jelképezik szerencsénket, pénzünk mennyiségét.
Így aztán a confetti is a bőség jelképe.

A duda az az ártó szellemekkel kapcsolatos. Minden alkalommal, mikor ezeket el akarták űzni a háztól, akkor a régiek zajt csaptak. Ennek maradványa a szilveszteri dudázás, az éjféli tűzijáték, és petárdázás.  És ilyenkor a pezsgőt is szívesebben bontjuk durranással…
Más kérdés, hogy ezen nézetünkön háziállataink nem igazán osztoznak, ők inkább ártó szellemeket látnak bennük, nem fordítva.

És ott az álarc, ami főleg régebben – hozzátartozott az év utolsó napjához.
Bizony  – ez is az ártó szellemek miatt.
Ugyanis, ha álarcot viselünk, akkor biztosan nem ismernek fel minket – eltávoznak.

Egyes helyeken még manapság is szokás éjfélkor nem pezsgőt durrogtatni, hanem valami magaslatra felmászni – akár szalma, vagy szénakazal – bálás – tetejére, és onnan kolompolni.  Debrecen mellett ismertem is ilyen parasztembert.Ezzel is a rossz szellemeket kergetik el – régen még tudatosan – ma már csak hagyomány szinten.
Fotó: Pixabay.com/annca

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.