Mennyit költöttünk karácsonyra a hatvanas években?

Egy biztos: sokkal kevesebbet.Nem csak összességében, hanem arányában is jóval kevesebb ajándékot vettünk, kisebb értékben, és a karácsonyi asztalra is olcsóbb ételek kerültek.

Ott volt például az alap, a karácsonyfa. Ekkoriban volt a lucfenyő, és az erdei fenyő – legalábbis az átlagembernek.
Tudtuk, hogy a luc hullajtani fogja a levelét, méghozzá jó gyorsan, de akkoriban ez volt a fenyőfa. Csodálatos illattal, igazi karácsonyi hangulatot árasztva.

Erre jött a szaloncukor, ami a Konzum volt, meg a csokis Konzum, és volt valami krém szaloncukor, amit egy átlagember nem vásárolt – nem is lehetett nagyon kapni – mert drága volt.
A csillagszóró kötelező elem volt, néhány csomagnyi vétel el nem maradhatott.
A legtöbb családnak már volt égősora, gyertyára keveset költöttek.

A díszeket ekkor még eltörésükig használták, sokszor a nagyié is ott lógott a fán. Felkerültek a megmaradt Mikulások is, narancsot, almát, diót, pattogatott kukoricát is raktak a vára, és kézzel, papírból készített díszeket.
Ajándék ekkor még a ruha, és a könyv volt a menő, ezek is kisebb értékben. A gyerekek játékot kaptak, de a hatvanas évek átlag karácsonyai még nem a villanyvasutakról szóltak. Ha mégis sok pénzt követelő ajándékot vettek, akkor a család összefogott, és a csemete nem kapott mindenfélét a fa alá, hanem csak azt az egyet. Vagy a testvérek kaptak közösen.

A szülők egymásnak kisebb meglepetéssel készültek, vagy eljátszották a csemete előtt az ajándékozást. Ez is megesett.
A vacsora szinte mindenütt ekkor még a halászlé, rántott ponty és krumpli volt, utána pedig a beigli, zserbó együttes.
Karácsony első napján pedig jött a töltött káposzta, húsleves, esetleg toros, hurka-kolbász.

Olyan ételek, amit a magyar ember igencsak szeret, és sokáig eltartható étel. Hisz ne feledjük, ekkor még a családok nagy részének nem volt hűtője, figyelni kellett, hogy az elkészített finomság ne tartozzon azok közé, amik könnyen feldobják a talpuk…
Nem ettek még lazacot, nem tortákat készítettek, nem volt ilyen saláta, olyan előétel – ki vagyok, mi vagyok – a vendégseregnek.

Ünnepekre általában minden család beszerzett egy kis banánt, narancsot, mogyorót – ha máskor nem is jutott, karácsony körül – bár sorbaállás árán – de be lehetett szerezni belőle egy kis kóstolót.

Más világ volt – kisebb igényekkel, kevesebb lehetőséggel – de semmivel sem kevesebb örömmel…

 
 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.