Ugye nem dobtad ki a karácsonyi vacsora morzsáit?

Régen nem hagyták veszendőbe menni a karácsonyi vacsora morzsáit. Ez a szokás még a hatvanas-hetvenes években is élt – ugyanis a morzsákkal óvatosan összehajtott abroszt kivitték az udvarra . Ott aztán  a benne lévő szemeket odaszórták a tyúkoknak, hogy egész évben sok tojást tojjanak. Ez amúgy a jövő évi bőséget jelképezte.
A karácsonyi asztalon a kenyér fontos helyet foglalt el. Ez biztosította, hogy jövő évben is lesz elegendő étel.
A diós az egészséget jelentette, az alma pedig az összetartás jelképe volt.
A karácsonyi maradékot – ha volt ilyen – kidobni nem volt szabad, el kellett égetni. Még a disznónak sem adták, semminek.
Volt olyan szokás is, hogy a család halottainak külön terítettek, és minden ételből raktak nekik a tányérra.
Manapság is él még néhol a szokás, hogy az ünnepi ételből félreraknak, és kiviszik a temetőbe, a sírba bekotorják sekélyen. Van, aki még egy kis itókát is rálocsol kóstolónak.  Egyes helyeken mielőtt elmentek az éjféli misére megterítettek szép fehér abrosszal, és vizet és valamiféle kalácsot raktak fel – hogy míg odavannak halottjaik enni tudjanak.
Olyan is volt, hogy a morzsát elrakták, és ha az állatoknak, lónak, marhának valami baja volt, akkor ezzel füstölték.
Szabolcs-Szatmárban volt, hogy az ünnep estéjén keletkezett morzsát beletekerték szalvétába, és egészen január 6-ig, Vízkeresztig otthagyták az asztalon. Aztán ha a családban megrontotta valaki a gyereket, akkor ezzel füstölték, ha pedig valakinek megfájdult valamije, akkor az égő parázsra szórták.
Éjfélkor elmentek az éjféli misére, és a fiatalemberek becsempészték a Luca-székét. Ott aztán felálltak rá, mert onnan lehetett meglátni a boszorkányokat, akik ilyenkor, ezen a napon szarvat növesztettek, de hogy palástolják, kendőt kötöttek a fejükre. Ott aztán mikor észrevették őket nem tetszett a boszorkánynak, el akarta kapni a legényt, hogy megölje. Ám a legény sem volt rest, a zsebében vitt mákot szétszórta menekülőben, márpedig a boszorkány addig nem követhette, míg az utolsó szemet föl nem szedte.
Hazaérve az ifjú a széket a tűzre dobta, az ajtófélfába  vágta a baltát, és az ajtó elé, belülről keresztbe állította a seprűt. Így védve voltak a boszorkányoktól.
Mikor aztán a Luca széke elparázslott – a boszorkányok is elpusztultak, továbbiakban már nem árthattak. 
Fotó: Kaposvár Most

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük