Az a kor, amikor a bölcsiben nőttünk fel

 

Bölcsődések sétálnak 1957-ben a 49-es villamos megállójánál, épp haladnak át a makadámköves úttesten. Nyilván főútvonal, hisz másképp nem menne arra a villamosvonal. Ekkoriban ez a burkolat jellemezte Pestet.

 

 Régen már néhány hetes koruktól bölcsődések voltak a gyerekek, hisz még akkoriban nem volt GYES. Azt csak 1967-től vezették be.  Addig  gyermekágy után az anya munkába állt, a pici pedig bölcsődébe került.  Viszont voltak sok helyütt vállalati bölcsődék, ahová az anya etetési időben /szoptatás/ átmehetett egy kis időre, és ezt az időt fizették neki.

Lényegében itt tanult meg felülni, állni, járni, itt tanult meg önállóan enni, inni, itt mondta ki az első szavakat, itt lett szobatiszta.
A gondozónők minden lépésükről tudtak, ugyanolyan örömmel élték meg az eredményeket, mint a szülők, a nap végén boldogan mesélték az anyukának, apukának – aznap milyen “eredményt produkáltak”.
Ők is szabályosan családtaggá váltak, nem volt ritka, hogy a régi gondozónő még 30-40 év múlva is felismerte régi kis bölcsisét, és még évtizedek múltán, nyugdíjazáskor is emlékeztek a csoportjaikra, név szerint.
Néha a nagyobbaknak beiktattak egy kis városi sétát is, ilyenkor egy vastag madzagot kellett minden gyereknek fogni, amit elől-hátul egy dadus is tartott. Így biztos, hogy egy gyerek sem kóborolt el, ráadásul a kapaszkodással biztonságban is érezték magukat.
Érdekes a fotón a még rácsos ajtós villamos, és még egy nagyon jellemző a korra,  a villamos első ajtajánál álló – ha minden igaz – szovjet katona.
A linken az 1972-ben még új lágymányosi bölcsőde egy napjába pillanthatnak bele.

Fotó: Gondola.hu Fényes Tamás, Martfűi Hely- és Ipartörténeti Gyűjtemény Martfűi Cipőgyári Bölcsőde, Lágymányosi lakótelepi bölcsőde

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.