A Kukori és Kotkoda volt az első “esti mesés” rajzfilmünk – és hogy szerettük… :)

A hatvanas években még magyar rajzfilmsorozat – legalábbis esti mesére való – nem volt, főleg lengyel, és csehszlovák, néhány NDK-s filmet nézhettünk. Volt a Lolka és Bolka, a Varázsceruza, a német Sandmann, mesemanó, de rajzfilmben más nem nagyon.

A Magyar Televízió vezetői úgy gondolták, hogy ezen épp ideje változtatni, ezért megbízták Mazsola “anyukáját”, Bálint Ágnest, hogy találjon ki egy mesefigurát, rajzfilm figurát, aminek történeteit ugyanolyan szívesen nézik majd a gyerekek, mint a már említett meséket.

Így találta ki Bálint Ágnes Kukori és Kotkoda

figuráját. Az igazság az, hogy kolléganőjének lusta férjéről mintázta Kukorit, a szinte csak magával, és a lebzseléssel foglalkozó kakast.

Évekig tartott az előkészítő munka, a televízióban majd 1971-ben láthattuk.

Kukori szereti az életet, és ha lehet minden jót ki akar használni, de a munka az nem tartozik ezek közé, messziről kerüli. Ha semmiképp sem szabadulhat előle, akkor megpróbálja úgy végezni, hogy más is hozzáférjen, vagy még jobb – más végezze el helyette.

Kotkoda pedig a tipikus, rendes, családjának élő háziasszony, aki makulátlan rendet tart, szereti férjét, de nem bírja lustaságát, és ennek sokszor hangot is ad…

Közösen utálják újgazdag pulyka szomszédjaikat… Pont, mint a valóság…
A figura tervezésére, és a rajzfilm rendezésére végül Mata Jánost kérték fel.
Ez volt az a sorozat, ahol nem lehetett szöszmötölni, határidős munka volt, ezért csak annyi kockát rajzoltak, ami feltétlenül szükséges volt a jó eredményhez.  Ráadásul, hogy a sorozat élvezhető legyen fekete-fehér tévén is, először színkísérleteket kellett végezni, hogy a sokszor ilyen-olyan árnyalatok, amik mind feketének látszanak a hagyományos – akkor még szinte egyedüliként használt fekete – fehér tévékben – elkülönüljenek, élvezhető legyen a rajzfilm.

 

A sorozat kis költségvetéses volt, olyannyira, hogy még zenekarra sem tellett, ezért aztán maga a zeneszerző, Lovas Ferenc játszotta fel hangszalagra a hanganyagot, egy szem elektromos orgonával, sőt, ahol kellett egy vokál, akkor a rajzfilm készítők álltak össze énekelni. 🙂

Viszont a szereplők hangja akkori legnagyobb színészeink voltak. Kukori Márkus László, Kotkoda – a gondos, pontos, pedáns, állandóan munkálkodó, és mellette  elégedetlenkedő, de férjét szerető, és megbocsájtó háziasszony Psota Irén volt.  Később Hacser Józsa vette át szerepét.

Kotkoda barátja, a mindig rosszba vivő Kopasznyakú Szuhay Balázs, de szerepelt Horváth Gyula, Gyenge Árpád, és sok, korabeli nagy színész.
A rajzfilm végül olyan jól sikerült, hogy mai napig generációk nőttek fel rajta, és kora nem koptatta meg erényeit. Ma is olyannyira nézhető, mint a hetvenes évek rajzfilm ínséges korszakában. Sőt – ennek legalább meg van még – a régi filmekre jellemző – kézzel kidolgozottságból adódó – nem számítógépes tökéletességű bája.

 

Fotó: Film képkocka Kukori és Kotkoda – Alkotók: Bálint András, Mata János, Gyöpös Sándor, Kuncz Román

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.