A gyerekek régen nem ülhettek az asztalhoz

Nekik külön terítettek,  ezt területenként másképp hívták. Volt, ahol civaasztal volt, volt, ahogy cica asztal, máshol Macska asztal volt a neve.

 

A nagy, ebédlőasztalhoz leülni csak a család férfitagjainak volt joga, a férfi régen a bejárattal szemközti helyen ült, az asszony az állva nyúlt át felette, vagy pedig leült egy félreeső helyen.
A fiúgyermekek akkor kaptak helyett itt, amikor már dolgoztak, fizikai munkát végeztek, tehát letettek már valamit az asztalra.
A gyermek asztal sokáig élt faluhelyen. Nagyobb családi ünnepeken, lakodalmakban, keresztelőn pedig a kicsiknek szintén külön asztalt terítettek, ők ott ettek külön, nem zavarva a felnőtteket.
Mivel kicsi volt a hely az asztalkán eleinte még egy tálból ettek, ezzel megtanulták azt, hogy mindig csak maguk elől szedjenek, rájöttek maguktól, hogy alkalmazkodniuk kell másokhoz.
Később aztán – a múlt százat közepétől – a legtöbb helyen már külön tányérban, vagy tálkában kapták a gyermekek az ételt.
Az asszonyok helyzete is megváltozott, már lenézték azt az embert, aki nem nézte annyiba asszonyát, hogy együtt ebédeljenek az ebédlő asztalnál.

Az más kérdés, hogy a fő hely – az maradt a férfié, továbbra is ő volt a család feje, csak bizonyos dolgokban “engedett”.

Fotó: Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük