Amikor még nem volt papírpelenka

Rosszul mondom, mert volt már a hetvenes években is, papírvattából összevarrt akármi, ami sok mindent csinált, csak a nedvességet nem szívta fel rendesen. Maximum arra lehetett használni, hogy a rendes, vászonpelenkára rárakta az ember, hogy legalább a nagydolog abba menjen.

 

És volt persze az Ági pelenka, ami talán vattelin-alapú lehetett, ez mosható volt. Néhány alkalomra használható – ez eleve pelenkabetét volt, önállóan használni nem lehetett.
Egy gyereknek minimum 12 pelenkára volt szükség, de akkor délelőtt-délután mosni kellett. Hisz egy tisztába tételnél két pelenkát kellett cserélni.

Úgyhogy a szülők kezdő csomagként általában 3 tucatot vettek, így megoldható volt, hogy két naponta legyen mosás.
A hatvanas években még a családok nagy részénél mosógép sem volt, majd valamikor az évtized vége fele kezdett jobban elterjedni a centrifugával együtt. Automata mosógépről nem is álmodhattunk.

Így aztán a használt pellust először ki kellett öblíteni, majd mosószeres vízben tárolni a mosásig. Ha kézzel történt a tisztítási folyamat, akkor bizony meg kellett dolgozni érte, hogy szép fehér legyen…
Hypo, Flóraszept már akkor is volt, ám ezt jobb volt csak akkor használni, amikor nagyon szükséges.
A túl szennyezett pellust általában kifőzték az asszonyok, közben meg-megkavargatva, hogy minden szennyezett részhez hozzáférjen a forró víz rendesen. Ez feloldotta a letapadt szennyeződéseket, és lényegében fertőtlenítette is az anyagot.
A mosás után pedig alaposan öblíteni kellett, mivel ha ez nem történt meg rendesen, akkor a kicsi bőre bepirosodott a szermaradványtól.
Csavarás, vagy centrizés után pedig jöhetett a szárítás. Ha kicsi volt a lakás, vagy nem volt erkély, vagy udvar, akkor állandóan száradt valami a kisgyermekes családnál.
Ha volt udvar, akkor pedig majd mindennap száradt valami az udvaron. Sütötte a nap, vagy épp a fagytól keményen lebegett a pelenka a széltől.

Száradás után jött a következő művelet, a vasalás. Ez nem csak arra volt jó, hogy szép, sima, és puhább lett a popsi alá való, hanem még egy alapos fertőtlenítésen átesett. Ez főleg az első időben volt fontos, amikor a kicsi bőre még érzékenyebb volt.

Úgyhogy, ha a kismamának nem volt segítsége, bizony alaposan meg kellett szerveznie a dolgokat. Hogy tudjon a babával is foglalkozni, elkészítse neki az ételt, főzzön a családra, takarítson, és még a napi mosási teendőt is “véghez vigye”.

A mostani világ, a Li..ro-korszak csak álom volt, fárasztó világ volt, de nekünk ez volt a természetes.
És bizony nem véletlen volt az, hogy amikor a picur már stabilan ült, akkor próbálták mihamarabb bilire szoktatni a kisdedet. Hisz ezzel jelentősen könnyebb lett a mamának, kicsit ritkultak a teendők a mosókonyhában… 

Fotó: Fortepan/Bojár Sándor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük