A citromlés titkosírásról hallottál?

Barátoddal játszottatok ilyet? Ha igen, nyilván emlékszel hogyan, mi volt a módszer.

Nem kell hozzá valódi, frissen kifacsart citromlé, lehet bolti, vagy pótlóból készített.
Persze nem aláírni kell vele, vagy valami komoly iratot összehozni, hanem érdekességnek tökéletes, esetleg nagyon-nagyon fontos titkos üzenetet továbbítani úgy, hogy más, érdektelen ne olvashassa.
Ha csak nem tűnik fel neki, hogy a postaládában, mondjuk egy borítékban mit keres egy üres papírlap… És netán tudja a nyitját is…
Gyermekkorában az ember sok mindent kipróbál,  nyilván ezt a módszert is sokan ismerik.
Ha szüleidtől nem is hallottál róla, esetleg egyik barátod beszélt erről a lehetőségről,talán a Sicc-ben is benne van,  vagy egy újságban olvastál hasonlót – s mint gyerek, lehetőleg azonnal ki is próbáltad.
Jópofa a dolog, mert az egész úgy néz ki elkészülte után, mintha a papíron nem lenne semmi írás. Csupán, ha gyertya felett felmelegíted óvatosan – vagy hajszárító meleg fokozatával izzasztod, esetleg forró vasalóval átsimítod…akkor tűnik elő barnásan a firkantott szöveg.
És nem csak a citromlé alkalmas erre, jó a tej, hagymalé… A lényeg, hogy legyen belőle annyi, hogy a folyadék elég legyen.
A hatvanas években még egyszerű volt ennek a módszernek a kipróbálása, mivel az iskolások első évben kalamárist, tollszárat használtak.
Erről már sokan nem is hallottak, akkor még trafikban árult tömegcikk volt – helyette egy kifogyott tollbetét, hurkapálca is megteszi. Belemártod a “tintába”, és már kanyaríthatod is a titkos betűt…
Gyerkőcként szórakoztál ezzel?

Fotó: Fortepan/Fortepan.hu/Jezsuita levéltár

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.