Miért kente be Mama az asztal lábát fokhagymával…?

Miért szórt sót a petrezselyemre, miért rakott  vaníliás cukros gipszet a kamrába, vagy levendulát a szekrénybe?

Régen nem szaladtak mindenért a boltba, sokszor fölösleges is lett volna, mert vagy nem voltak még hatásos szerek, vagy ha igen – valamiért nem váltak be.

Rovarirtó volt, de egyrészt por alakú, másrészt minek a hangyát “bántani”, ha megoldható másképp is a távol tartása?
Erre a legegyszerűbb módszer az volt, ha elővett az ember egy fokhagyma gerezdet, megtörte, és szépen mind a négy asztallábat bekente. Ha a hangya megérzi a szagát már menekül is, minél messzebb.
Sokszor egész hadsereg érkezett a bejárati ajtón keresztül, ott a vonulási útvonaluk elé kellett rakni egy fél szemet, és már hanyatt-homlok menekültek kifele. Ha pedig kint voltak – már csak annyi volt a teendő, hogy az ajtó elé a sarokba – ahol besétáltak – oda kellett biggyeszteni egy gerezdet. Biztos lehettél benne, hogy többet nem próbálkoznak.

Régen még hűtő nem volt, de néha jó volt a friss petrezselyem. Nem mindenkinek volt kertje, hogy csak szakítson néhány levelet, a városiak akkor is a piacon vásároltak. A zöldpetrezselymet ha beszórták sóval és üvegbe nyomkodták, akkor  a frissel azonos ízű zöldlevelet használhattak. Ezt a kamra hűvös polcára helyezték. Ugyanígy tartósították a kaprot is – ha csak nem szárították.
S ha közben Mama úgy látta, hogy esetleg hívatlan látogató érkezett a kamrába egér, vagy netán patkány személyében – sajnos ez utóbbi is előfordult ritkán – akkor elővett egy kis gipszet, és vaníliás cukrot kevert bele. Ezt letette a földre a fal mellé egy deszkára,  ha valóban volt hívatlan látogató, akkor bizonyosan megkóstolta, sőt rendesen evett belőle. És ha evett, akkor másnap már ott volt őkelme kinyúlva, megtaláltuk, mert sajnos a gipsz hatott, kiszárította. Nem tudni miért, de ezek a rágcsálók valahogy imádják a vaníliás cukrot, nem tudnak ellenállni neki.

Régen a moly ellen naftalint használtak, nagyon kellemetlen szagú, annyira átveszi a ruha, hogy utána kiszellőztetni sem lehet, mindenki tudta rólad, hogy molyirtós szekrényben csücsült a ruhád, bundád hónapokat.
Volt ettől sokkal jobb szer rá, mégpedig a levendula, vagy a pipadohány.

Néhány csokor levendulával nagyon finom illat lett a szekrényben, ráadásul a molyok is elkerülték a környéket.
Ugyanez volt a hatása a pipadohánynak. Nem szeretik a molyok, és a szaga sem olyan förtelmes…

Fotó: Fortepan/Fortepan

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük